Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1934 / 2. szám - Honoracior és közszerzeményi igény
8S biztosítéki jelzálogjog intézményét és ez utóbbinak bizonyos speciális kategóriáit is. A biztosítéki jelzálogjog sorrendi elbírálásánál a hitelező természetszerűleg igazolni tartozik a sorozni kívánt követelés fennállását, minthogy a biztosítéki jelzálogjog tekintetében a publica fides nem védi a hitelezőt. A sorendi tárgyalás előtt azonban a biztosítéki jelzálogjoggal fedezett jogviszony keretében követelések keletkezhetnek és elmúlhatnak. Az is teljesen közömbös, vájjon a keretbiztosítéki jelzálogjog bejegyzésével egyidejűleg volt-e a hitelezőnek már fennálló követelése, avagy pedig csak később keletkezett. A Jt. 80. szakasza értelmében pedig közönséges jelzálogjog biztosítéki jelzálogjoggá vagy fordítva, bármikor átváltoztatható és a biztosítéki jelzálogjog keretében a biztosítani kívánt jogviszony is az adós, a hitelező és az ingatlan tulajdonos hozzájárulásával bármikor megváltoztatható. A közigazgatási bíróság jogegységi döntéséből az olvasható ki, hogy a már fennálló követelés tekintetében megállapított biztosítéki jelzálogjog más elbírálás alá esik, mint a követelés keletkezése előtt bejegyzett biztosítéki jelzálogjog. A fentiek szerint nyilvánvaló, hogy ez a megkülönböztetés jelzálogjogunk rendszerébe semmiképpen sem illeszthető be. Hogy pedig a jogegységi döntésben ötször is megemlített „tartozási követelés" alatt mi értendő, az civiljogunk dogmatikájának feladott olyan rejtvény, amelynek megoldásával a határozat adós maradt. G. F. Honoracior és közszerzeményí igény. A honoraciornak a szokásjogban kialakult főszerzői minősége mellett régi vitatott kérdés volt, hogy vájjon a honoráciornak oly szerzeménye, amely nem honoraciori minőségével van kapcsolatban, ki van-e véve a közszerzemény szabályai alól, vagy pedig az alá esik. Más stilizálásban: a honoracior személyi minősítése dönti-e el egységesen a szerzeménynek jogi jellegét (közszerzemény alá nem esését), vagy pedig a szerzés minemüsége (a honoráciorrá tevő foglalkozásból, vagy egyéb foglalkozásból eredettsége a szerzésnek) irányadó-e. Ez a kérdés noha életbéli előfordultsága elég gyakorinak tűnik fel, kivételes ritkasággal kerül bírói döntés alá. Most legújabban a kír. Kúria P. I. 4046/1932. számú ítéletével a gyógyszerészfoglalkozásnak honorácior jellegét megállapította, egyben azonban azt is kimondotta, hogy az a szerzemény, amelynek alapja nem a gyógyszerészi foglalkozás, közszerzeménynek tekintendő. A Kúria tehát a közszerzemény személyi minősítése ellen foglalt állást. Ez a döntés megfelel az irodalmi állásfoglalásnak és a régebbi kúriai döntésnek is. Kolosváry Bálint ,.Szerzeményi közösség" című alapvető tanulmányában a következőket írja: ,.kérdés, hogyha valamely honoratior házassága alatt nem ..liberali modo" szerez, az igyen létesített szerzemények bele esnek-e a szerzeményi közösség sphérájába? A kérdést igenlőleg kell eldöntenünk. Az e részben rendelkezésünkre álló egyetlen gyakorlati esetben a Kúria helyesen állapította meg egy ügyvéd — tehát honoratior — nejének közszerzeményí jogát az oly házasság alatti szerzemé-