Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - A hírlapíró mint tisztviselő

83 tosítási szerződés — a későbbi években — nem szűnik meg akkor, ha a biztosító nem szólít fel és nem perel, hanem a folyó évi díjat elvesztve, kockázatban marad és fennáll a joga ahhoz, hogy a következő évben esedékes díjat újra követelje. Az ítélet indoka szerint a felhívás elmaradása az időszaki díjról való lemondást jelenti, de messzebb menő szerződésmegszüntető következménye nincs, miután ilyent a törvény sem állapít meg. Ha ez a döntés a felsőbíróságok szűrőjén változatlanul megy át, akkor az elkésve elküldött felhívás kifejezett elállás nélkül csak annyi hatállyal fog bírni, hogy a biztosító ellenérték nélkül köteles a folyó időszakban a kockázatot viselni, de a következő időszakban a díjat kellő felhívás után újra érvényesítheti. A határozat egyébként rendelkező része értelmében kárbiztosítás tekintetében rendelkezik, de az 1927: X. t.-c. 9. és 10. §§-a értelmében megfelelő alkalmazást nyer életbiztosítás későbbi időszakának írásban kötelezett díja, valamint az első időszak díja vagy díjrészlete tekintetében is, amennyiben az utóbbiak halasztottak, vagyis a biztosítás hatályának beállta után fizetendők. (61. J. E. H.) A döntés alá kerülő másik kérdésben a határozat a következő: ,,Ha a kárbiztosítás hatályának beálltakor vagy még ez előtt esedékes díj megfizetésére a biztosító a kötelezett félnek halasztást engedélyezett és a fél a halasztás elteltéig a díjat nem fizeti meg a biztosítónak az 1927: X. t.-c. 5. §-a szerint előzetes felhívás mellett megszabott utólagos teljesítési határidő eltelte után 60 nap alatt kell díjkövetelését érvényesítenie." Ez a határozat csupán a nomenklatúra kérdésében kellett hogy döntsön még pedig abban a tekintetben, hogy az első biztosítási időszak halasztott díja a biztosítás hatályának beálltakor vagy pedig az után fizetendő díj-e. A határozat az eddigi helyzetnek megfelelően az utóbbi mellett döntött, ami egyenes következményképen maga után vonta a törvény értelmében az 5. §. alkalmazását. A 60. sz, határozat kapcsán mondottak alapján nyilvánvaló, hogy a törvénynek megfelelő alkalmazást rendelő 9. és 10. §§-a alapján a határozat az életbiztosítási szerződésre is vonatkozik. Dr. Fonyó György. X A hírlapíró, mint tisztviselő. Az 58. sz, jogegységi döntvényt, mely a hirlapírónak a végkielégítéshez való jogát megállapította, mint legfelsőbb bíróságunk szociális gondolkodásának legújabb dokumentumát, — örömmel fogadtuk. A döntvény indokolása azonban néhány megjegyezni valót kíván. A Kúriának e kérdésben való állásfoglalásánál rendkívül nehéz dogmatikai akadályokat kellett leküzdenie. A kiadó és szerkesztőségi tag szolgálati viszonyát szabályozó egyetlen törvényünk ugyanis olykép rendelkezik, hogy az általa nem érintett kérdésekben, mint aminő pl. a végkielé3*