Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - A gazdák szükségjoga. A védett gazdaadóst a végrehajtás során illető kedvezmények

75 dására. Ennek az utolsó békéltető kísérletnek is sikertelensége esetén: bírósági szerződésfeloldás — két év múlva beálló joghatállyal, de a bérleszállító döntésnek addig is érvénybeléptével. Itt kapcsolódik egy jelentős magánjogi szabály: a bérlőnek igénye van kártérítésre a bérbeadó írásos beleegyezésével eszközölt améliozációs befektetéseire a rövidült bérlettartam arányában. Az eljárás befejeztével kettős jog áll még a bérlő rendelkezésére: í, az eljárástól ill. annak eredményétől való visszalépés joga — ami teljes in integrum restitutióval egyértelmű; 2. a feloldási joghatály beálltára megállapított határidő megrövidítésére irányuló igény. Megemlítendő még, hogy a bíróság szerződésmódosító jogai a törvény értelmében igen korlátozottak és kizárólag a bér csökkentését foglalják magukban. A legtávolabbról sincs joga a bíróságnak: természetbeni bért pénzbérré átváltoztatni, természetbeni bérnél a szolgáltatandó cikkek mennyiségi arányát módosítani; a haszonbérleti szerződésnek bérszabályozó rendelkezésein kívüli egyéb előírásait érinteni. Általában: a törvény — bár számol az idők kényszerítő szavával — világosan mutatja mégis a francia törvényhozó irtózását a szerződések világába való erőszakos belenyúlástól. A francia nemzetgazdasági és jogi felfogás tudatában van annak, hogy a magán-, de főleg a kötelmi jogoknak lehető érinthetetlensége, míg egyfelől hosszú évszázadok fejlődésének eredménye, másfelől mai gazdasági rendszerünk egyik legjelentősebb tartópillére. A francia gondolkodásmód mindég konzervatív, hagyományhű — a világ szerencséje, hogy van egy nemzet, mely őrizkedik a kísérletek hajszolásától és melynél az egyén — a maga csillogó és árnyoldalaival — még ma is a legfőbb értéknek számít. Dr. Gl. A. JOGGYAKORLAT. A judíkatura kiemelkedő döntései. A vallásszabadság és a házastársi kötelességek viszonyát érdekesen elemzi a kir. Kúriának P. III. 6070'1932. számú ítélete. A tényállás az volt, hogy a református felekezeti tanító katolikus felesége a házasság kötésekor férje vallására tért át. Amidőn azután a felek különéltek, az asszony Visszatért a katolikus vallásra. A férj ezt bontó okul érvényesíti, hivatkozván arra. hogy egyházi törvényei szerint ő állását veszti, ha nem protestáns nővel él házasságban. A Kúria a férjnek adott igazat és a házasságot a feleség hibájából felbontotta. A Kúriának ez a nézetem szerint is helyes döntése kifejezésre juttatja azt, hogy adott esetben valaki a vallásválasztás lelkiismereti kérdésében is köteles magatartását jogi