Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - A gazdák szükségjoga. A védett gazdaadóst a végrehajtás során illető kedvezmények

64 Uj jogszabályok. Transzfermoratórium. A 6900/1931. M. E. számú transzfermoratóriumi rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) hatályát az 1933. december 23-án életbelépett 16300/1933. M. E. sz. rendelet (az alábbiakban: R.) két közbenső rendelet után 1934. december 22-ig hosszabbította meg. Az alaprendelet kimondta, hogy az államadóssági (címletesített) kötvények után járó kamatok és a kisorsolt címletek egyenértéke nem fizethetők ki a hitelezők kezéhez, hanem pengőben teendők le a Magyar Nemzeti Banknál. Ugyanezt rendelte el az 1290/1933. M. E. sz. r. a nemcímletesített kötvényekre is. A R. most idevágóan kimondja, hogy a pénzügyminiszter a pengőben leteendő ezen összegeket 1934. december 23-án lejáró bemutatóra szóló állami kincstárjegyekkel helyettesítheti. Az alaprendelet letételi kötelezettséget írt elő az államadóssági kötvények és záloglevelek kibocsájtásának alapjául szolgáló kölcsönök kamataira nézve is. Miután az azóta meghozott és előző számunkban ismertetett 14.000/1933. M. E. sz. gazdavédelmi rendelet 1. §-a szerint a gazdaadóssal szemben a kamatnak bírói úton érvényesíthető legmagasabb mértéke az 1932. IV. 1. napja előtt keletkezett magánjogi követelések tekintetében a tőkének öt és fél százaléknál nagyobb nem lehet, a R. szükségesnek tartotta kimondani, hogy a transzferrendeleteket ez a kamatkorlátozó rendelkezés nem érinti. Az alaprendelet is jelezte már, hogy a letét nem érinti a hitelező bármely jogát a rendelet hatályának megszűntén túl, ami annyit jelent, hogy a fizetést szurrogáló letétből eredő minden kockázat az adóst terheli. Most a R. kifejezetten is kimondja: a tekintetben, hogy az államadóssági kötvények és záloglevelek kibocsájtásának alapjául szolgáló kölcsönkamat-tartozások tekintetében letett összegeket mikép kell elszámolni, a felek megállapodása, ilyennek hiányában a magánjog szabályai irányadók. Eddig nyitva volt az a kérdés, mi van azon pénzkövetelések elévülésével, amelyek érvényesítését a transzferrendeletek akadályozzák. Most a R. egyik intézkedése kimondja, hogy az ilyen pénzkövetelés elévülési idejébe nem számít be az az idő, mely alatt a tartozás megfizetése az alaprendeletben és az azt kiegészítő és módosító rendeletekben foglalt tilalom alá esik. Ehhezképest az ilyen követelés elévülése a tilalom, illetőleg a korlátozások tartama alatt nem kezdődik meg, ha pedig már korábban megkezdődött, a tilalom, illetve a korlátozások hatálybanléte alatt nyugszik. Az alaprendelet szerint leteendő összegeket, ha dollártartozásról van szó, akkor is a dollárnak a M. N. B. által a letételt közvetlenül megelőző köznapon közzétett árúárfolyama szerint átszámítva kell pengőben letenni, ha a kötelezettségről szóló értékpapírban a követelés aranydollárban, vagy a dollár meghatározott időpontbeli pénzlábára utalással van meghatározva (7600/1933. M. E. sz. r.). Miután, mint láttuk, a letétel mellett az elszámolás nyitva marad, viszont a tartozással terhelt vagyon