Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - A fővárosi lakbérleti szabályrendelet és az ügyvédség

597 kedést megtegyen. Ezek a rendelkezések pedig teljes egészükben törvényellenesek. Törvényellenesek pedig azért, mert az 1934. évi III. t.-c. és a Pp. 95. §-a kifejezetten megkívánja, hogy a házkezelő szoros szolgálati viszonyban álljon a bérbeadóval, ezt pedig a szabályrendelet nem kívánja, továbbá azért is, mert a fenti törvényhelyek csak a járásbíróság előtti képviseletet engedik meg és nem az összes bíróságok és hatóságok előtti képviseletet, továbbá nem adnak jogot mindenféle jogi cselekmény, nyilatkozat és intézkedés megtételére. Célszerűség szempontjából azért hibás a szabályrendelet intézkedése, mert megengedi, hogy szakképzettséget igénylő házkezelői tevékenységet mindenki kifejthet akkor, amikor az ingatlan kezeléséből származó ügyletek a folyton változó és szaporodó jogszabályok miait egyik legkomplikáltabb területté alakultak, minélfogva házkezelőnek igazán komoly szakképzett egyénnek kell lennie, hogy hivatását híven tudja betölteni. Ez pedig érdeke minden közületnek és háztulajdonosnak, mert, ha ezen munkálatokat nem szakképzett egyének fogják végezni, úgy igen sok alaptalan, rosszul indított per okoz kárt és bosszúságot az érdekelteknek. A hatóságnak pedig kötelessége megvédenie egyedeit a zugírászoktól és kontároktól, nem pedig azoknak egyenesen karjaiba dönteni. Dr. Csocsán László. A tisztességtelen verseny leküzdésére alakult Nemzetközi Liga berlini konferenciája, A tisztességtelen verseny leküzdésére alakult Nemzetközi Liga ez évi berlini konferenciáján a feltűnő nagyszámban megjelent jogászok, valamint a gyakorlati élet emberei (a nemzetközi kereskedő és iparos világ reprezentánsai), behatóan megvitatták a nemzetközi üzleti versenyélet legégetőbb problémáit és egyben legsúlyosabb kinövéseit, valamint az ezen kinövések hatásos és eredményes leküzdésének előfeltételeit. /. Ráadás. (Ajándékozás.) A ráadás (ajándékozás) kérdésében a Liga a teljes, megalkuvást nem tűrő elutasító álláspontra helyezkedett. A még oly csekély értékű és a figyelmességek határát meg nem haladó reklámtárgyak osztogatását is tilalmazza, ha azok a forgalomban rendes árukként szerepelnek, ha azoknak a vásárlók szemében vonzó, vásárlásra ingerlő értékük van. Feltétlenül megköveteli, hogy a ráadások reklámjellege minden kétséget kizáróan kiemelkedjék. A ráadás nyújtásának generális tilalmát a Liga a rabatt nyújtásának fokozottabb ellenőrzésére is kiterjeszti, nehogy a törvény vagy rendelet rendelkezései bárminő irányban is megkerülhetők legyenek. Örömmel tölt el bennünket, hogy a magyar jogszolgáltatásnak a ráadás, az ajándékozás kérdésében, külön törvényes szabályozás hiányában elfoglalt jogi álláspontját és elvi meghatározásait a külföldi jogászvilág és gyakorlati élet emberei kielégítőnek és határozottnak találták. Dr. Bányász Jenő, a magyar kiküldött felszólalásában, — általános helyeslés mellett — utalt arra, hogy a magyar jogi felfogás változatlanul hirdeti a ráadásnak, az ajándékozásnak a vevőközönség megtévesztésére irányuló és így tisztességtelen versenyeszköz jellegét, mert a magyar álláspont szerint az ily kedvezések nyújtása túlmegy a megengedett üzleti verseny határán és az áru valóságos értéke tekintetében téves képzetek előidézésére — és ily módon az ajándékokat, tiltott ráadásokat nem szolgáltató versenytárs árkalkulációjában való bizalom megrendítésére alkalmas. A Liga konferenciáján felszólalók osztották a magyar álláspont helyességét és egyértelműen hangoztatták ama felfogásukat, hogy a figyelmességek valóban csak figyelmességek, reklámtárgyak, ily célt szolgáló áruk legyenek, a vásárlót komoly értékük nyújtásával, meg azok való értékének a feltüntetésével se befolyásolhassák.