Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről szóló törvényjavaslat

593 mert bár csak kisebb részben tartalmaz az eddigi jogállapottól eltér ő új intézkedéseket, nem akarta, hogy az eddigi négy tör­vény (1908; XL„ 1914: LIL, 1925: XX. és 1928: XI. t.-c.) mellé még egy ötödik törvény intézkedéseit is összevetni kelljen, ehelyett felvette magába a hatályban maradó azokat a rendel­kezéseket is, amelyekben egyébként nem kívánt tartalmi változ­tatást eszközölni és hatályon kívül helyezi a jelenleg életben lévő tarka joganyagot. A törvényszerkesztésnek eme módját mindenesetre üdvö­zölnünk kell, mert nem kell messze példa után nyúlnunk, hogy mily komplikált módon kell igen fontos joganyagot egybegyüjte­nünk a jogélet nem egy területén, ahol a novellákat újabb novel­lák toldozzák-foldozzák, úgy hogy a törvények és rendeletek egész sora nyúlik egymásba, a legkülönösebb szövevényét al­kotva a jogszabálykészítésnek és ugyancsak ember legyen a tal­pán még a tapasztalt jogász is, ha a „momentán érvényben lévő" jogszabályról egy-egy matérián belül biztosan akar tájékozódni. A törvényjavaslat újabb intézkedései érintik az intézeti járulékok és azok fizetésének elmulasztására vonatkozó szabá­lyokat; továbbá az intézet szervezetére és szolgáltatásaira, úgy­szintén bizonyos átmeneti időre tartalmaznak intézkedéseket. Az intézeti járulékok tekintetében a törvényjavaslat igye­kezett minden lehető ellentétet kiküszöbölni a nyugdíjintézet és a járulékokat beszedő ügyvédi kamarák között: evégből meg­határozza, hogy az ügyvédek által teljesített befizetések oly arányban osztandók meg a kamarai tagdíj és a nyugdíjjárulék között, ahogyan a fizetés évére eső kamarai illetmény és intézeti járulék egymáshoz aránylanak; viszont a tagnak az intéz'eti já­rulékra teljesített fizetéseit elsősorban költségre, azután kamatra és csak ezután a legrégibb, hátralékos járulékra kell számí­tani. A kamara a befolyt járulékokat minden év január, április, július és október hó 15. napjáig köteles az intézethez juttatni; egyúttal a hátralékosokról pontos jegyzéket kell adnia, számot­adva arról is, hogy ellenük minő behajtási lépések történtek. Az intézeti járulékokért a kamara tagjával együtt egyenes adós­ként felel az intézettel szemben, azonban, ha a kamarát terhelő járulék 90%-át beszolgáltatta, a fennmaradó 10% tekintetében mentesül a felelőssége alól, mert nyilvánvalóan még a leg­nagyobb gond mellett sem kerülhető el mintegy 10% -ig terjedő kiesés s méltánytalan volna, ha a kamarák adóstársi kötelezett­sége erre a szinte kikerülhetetlen 10%-ra is kiterjedne. Egyébként azonban 50 félévi részletfizetést enged a javas­lat a kamaráknak az 1933. év végéig fennálló intézeti járulék­tartozásokra, viszont a jövőre nézve súlyos anyagi és a kamarai tisztviselőket személyükben érintő fegyelmi felelősséget statuáló szankciókkal bástyázza körül a kamarák behajtási kötelezett­ségét (kamatfizetési kötelezettség, törlési eljárás záros határ­időhöz való kötése stb.). A járulékfizetés elmulasztásának következménye a tagra nézve egyéves szünetelés, valamint ennek sikertelen letelte után a törlést kimondó határozat. A szünetelés alatt elvileg felfüg­gesztetnek az intézeti tagságból való jogok, azonban ezt az elvet

Next

/
Oldalképek
Tartalom