Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - A gazdatartozásokra vonatkozó bírósági gyakorlat

576 hosszabbítása tárgyában kelt 9100/1934. M. E. sz. r., amely 1934. októ­ber 21. napjával lépett életbe, és amely e cselédek megélhetését leg­alább is a télen át biztosítani kívánja, kimondja, hogy a gazda és a gazdasági cseléd közt fennálló azoknak az éves szerződéseknek az idő­tartama, amelyek a jelen rendelet hatálybalépése és 1935. március 31. napja közötti időben végződnének, 1935. március 31. napjáig meg­hosszabbíttatik. Ehhezképest az ily szerződést a gazdának vagy gazda­sági cselédnek a szerződés lejárta előtt legalább két hónappal tett nyilatkozatával csak 1935. március 31. napjával lehet megszüntetni. Előbbi rendelkezések nem nyernek alkalmazást: 1. a juhász (juhászbojtár) tennivalóinak ellátására irányuló szerződésekre; 2. a szőlő- vagy kertgazdaságban (dohánykertészetben) alkalmazott gazda­sági cseléd szerződésére; 3. ha a szolgálati szerződést a gazda a gaz­daság haszonbérbeadása vagy a haszonbérleti viszony megszűnése miatt szünteti meg, vagy ha a szerződésnek az eredetileg megállapított idő­pontban való megszűnését a gazdálkodó személyében egyéb okból be­álló változás az eddigi gazda érdekében indokolja; és végül 4. ha akár a gazda, akár a gazdasági cseléd a szolgálati viszony megszűnése utáni időre a jelen rendelet hatálybalépése előtt vállalt kötelezettsé­gének a rendelet fenti rendelkezéseinek alkalmazása esetében nem tehetne eleget. A rendelet a fenthivatkozott törvényhelyek érvényét a további időre nem érinti. * * * A vagyonátruházási illetékekről szóló 1920: XXXIV. t.-c. 23. §-a a vagyonátruházási illetékekért fennálló dologi kezességet részletesen szabályozza. E törvényhelyet részben módosítja, részben kiegészíti és ezért — a toldás-foldás elkerülése céljából formailag is — hatályon kívül helyezi a 8900/1934. M. E. sz. r. A törvény szerint a vagyonátruházási illeték az illeték tárgyait csakis szigorúan az illetéktőke erejéig terhelte törvényes zálogjoggal, a rendelet e törvényes zálogjogot kiterjeszti az illeték kamataira is. így segített magán a rendeletalkotás azon állandó bírói — és pedig úgy rendes bírósági, mint közigazgatási bírósági — gyakorlattal szem­ben, amely törvény rendelkezését nem engedte kiterjesztőleg értel­mezni és a törvényes zálogjogot szigorúan csakis a tőke erejéig fenn­állónak ismerte el. Az változatlanul áll továbbra is, hogy a törvényes elsőbbség a behajtási költségekre, bírságokra és egyéb járulékokra nem terjed ki, ezek tehát csak a bejegyzés rangsorában elégíthetők ki. Változatlanul maradt továbbra az a rendelkezés is, hogy az ingatlant terhelő öröklési, ajándékozási és ingatlanvagyonátruházási illeték két évig telekkönyvi bejegyzés nélkül is megelőzi az ingatlant terhelő magánjogi követeléseket. De a szabály egy további elágazásá­ban változás állott be és pedig ugyancsak in favorem aerarii. Míg ugyanis a törvény 23. §-ának 4. bek.-e szerint, ha a vagyonát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom