Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - A gazdatartozásokra vonatkozó bírósági gyakorlat

569 azonban maga a peresített követelés — a költségektől eltekintve — még 1932. március 31. előtt megszűnt, az ezen időpont után való érvényesítéssel felmerült költségkövetelés a védettség szempontjából az eredeti követeléstől teljesen önálló magánjogi követelés, amely a védettség végrehajtást korlátozó hatálya alá nem esik (veszprémi tsz. 822/1934/8.). Kárbiztosítási díjfizetés (R. 14. §. 5. p.) kérdésében nem az vizsgálandó, hogy az adós mikor volt köteles — esetleg halasztás következtében — fizetést teljesíteni, hanem hogy az egyes kárbiztosítási díjösszegek mikor voltak esedékesek (budapesti tsz. 21. Pf. 10.183/ 1934/12.). Idegen vagyon kezelésének tekintendő a bizományi jogviszony is, tehát az ily viszonyból eredő követelés a R. 14. §. 4. pontja alá esik; ezen nem változtat az sem, hogy a végrehajtást szenvedők a bizományi ügyletből keletkezett követelésért bírói egyességgel készfizető kezességet vállaltak (budapesti tsz. 21. Pf. 9638/1934.). A R. 14. §-ának 4. és 8. pontját egybevetve nyilvánvaló, hogy a 4. pont csak oly tartásdíj- és élet járadékkövetelésekre vonatkozik, amelyek nem tiltott cselekményből erednek; a tiltott cselekményből eredő követelés, legyen az életjáradék alakjában vagy egy összegben megítélt kár, járulékaival együtt ki van véve a végrehajtási korlátozások alól s nem vonatkozik rá az a megszorítás, hogy a már lejárt követelésből legfeljebb egy félévi járandóság van kivéve (pécsi it. tábla P. II. 696/1934/46.). Az ügyvédi képviselettel felmerülő és készkiadásban okozott bűnügyi költség (Bp. 479. §.) nem tekinthető valamely tiltott cselekmény anyagi jogi járulékának, még kevésbbé abból eredőnek (kecskeméti tsz. Pkf, 1897/1934/11.). A megvett gépek visszaadására vonatkozó kereseti igény elbírálásánál közömbös az, hogy az adós ingatlanát védetté nyilvánították, mert a védettség a gépek kiadására való kötelezésnek nem akadálya; a R. nem tartalmaz tilalmat a tulajdonjognak per útján való érvényesítése tekintetében, hanem végrehajtási korlátozásokat állapít meg, amelyek alól azonban a 14. §. 9. pontja kivételt tesz (budapesti tsz. 34. Pf. 14.962/1933/11.). A végrehajtatóknak kötelesrész fejében jár a behajtani kívánt összeg azért, mert a végrehajtást szenvedők iítéleti megállapítás szerint ingyenesen kétszer akkori értéket kaptak a kötelesrészért elsősorban felelős örököstől; ily körülmények közt méltányos, hogy az ingyenesen szerzők a gazdasági nehézségek daoára legalább egy részt adjanak ki a végrehaj tatóknak abból az összegből, ami ezeket a családi vagyonból megilleti (14. §. 10. pont) (pécsi it. tábla P. I. 746/1934/77.). A R. elveivel ellenkezne az, ha az éveken át felszaporodott, tekintélyes összeggé növekedett szolgálati jádandóság a gazdaadóson védettségre tekintet nélkül teljes összegében behajtható volna, mert a R. 14. §. 11. pontjának csupán az a célzata, hogy az, aki szolgálatból él, szolgálati illetményeihez mindenkor azonnal hozzájuthasson és így