Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - A gazdatartozásokra vonatkozó bírósági gyakorlat

558 Házas beltelek uédetté nyilvánítása kérdésében gyakran kellett döntenie a másodfokú bíróságoknak. A bíróság szerint a mezőgazdasági ingatlannal kapcsolatos házas beltelekre vonatkozó intézkedésnek az a célja, hogy az előbbi ingatlanokkal együtt azoknak megműveléséhez, a gazdasági tevékenység kifejtéséhez nélkülözhetetlenül szükséges, a mezőgazdasági ingatlannal arányos nagyságú családi házat is biztosítsa a tulajdonos számára; e célzattal nem fér össze a más célt szolgáló ingatlanoknak, pl. városi bérháznak védetté nyilvánítása (sátoraljaújhelyi tsz. Pkf. 336/1934/6.), nem nyilvánítható védetté a szappangyártási és eladási üzem céljára szolgáló épület (pécsi tsz. Pkf. 197.' 1934/6.), a malomüzem (miskolci tsz. Pkf. 5556/1934/10.), a fővárosi beltelek vagy házhely, hacsak igazolást nem nyer, hogy azon nemcsak incidentaliter, hanem rendszeresen állandó jövedelmeztetés céljából folytatnak mezőgazdasági művelést (budapesti tsz. 21. Pf. 1544/1934.). Számos bíróság méltányosan kezeli azt az előíeltételt, hogy a házas beltelket nagyobb részben a tulafttonos és hozzátartozói használják. Van bíróság, amely szerint a védetté nyilvánításnak elengedhetetlen feltétele, hogy a házas beltelket a tulajdonos is használja (miskolci tsz. Pkf. 816/1934/4.), a nagyobb részben való saját használatot pedig szükség esetében mérnöki térrajzzal is valószínűsíteni kell (szegedi tsz. 1790/1934/7.), de más bíróság szerint a R. 2. §. rendelkezését nem lehet számtani értelemben venni, hanem csak az szükséges, hogy a házas ingatlannak számottevő részét használja a tulajdonos, e mérték megállapítása pedig bírói mérlegelés körébe tartozik (debreceni tsz. Pkf. 1494/1934/5.). Némely határozat szerint nem elengedhetetlen előfeltétel az, hogy a tulajdonos maga használja a házas beltelket, sőt a védetté nyilvánítás akkor is lehetséges, ha a házas beltelket a tulajdonos bármely megengedett célra bérbeadta (szegedi it. tábla P. II. 1047/1934/10.), különösen nem akadálya a védetté nyilvánításnak, ha a ház bérbeadása kényszerű elmegyógyintézeti kezelés folytán történt (bajai tsz. kirendeltség Pkf. 11.521/1934/19.), vagy ha a gazdaadós a kis családi házat ideiglenesen s azért adta bérbe, hogy ennek bérjövedelméből fizethesse az adósság kamatait és az adót (soproni tsz. Pkf. 374/1934/7.). A említett előfeltétel méltányos alkalmazására tital a 14.300/1933. M. E. sz. r. 1. §-a is, amely a R. 2. §-ától eltérően nem ,,a tulajdonos és hozzátartozói", hanem „a tulajdonos va*y hozzátartozói" szavakat használja. Mezőgazdaságból származó jövedelemnek (2500/1933. P. M. sz. r. 1. '§.) tekinti a bíróság az állattenyésztésből (miskolci tsz. Pkf. 777/ 1934/4.), a tehenészetből (budapesti tsz. 21. Pf. 8808/1934.), a hitbizományi vagyonhoz tartozó gazdaságból (székesfehérvári tsz. Pkf. 593' 1934/3., a községi javadalom-birtokból (gyulai tsz. Pkf. I. 1469/1934/4.), az egyházi javadalom-birtokból (kalocsai tsz. Pkf. 2638/1933'2.), az anya ingatlanainak kezeléséért kapott díjazásból (gyulai tsz. 366/ 1934/3.) származó jövedelmet is. A hadirokkantak, hadiözvegyek .';s árvák állami járandóságait a bíróság nem sorozta a 2500/1933. P. M. sz. r. 3. §. 3. p., illetőleg 4. §. 6. p.-ban felsorolt jövedelmekhez