Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - A ranghellyel rendelkezés sorsa Magyarországon

527 korú felperesre, mégis figyelembe kell venni a másik fél szempontjait is; a rövid elévülési idő statuálásának nyilván az a célja, hogy a balesetért felelős személy se maradjon túlhosszu ideig bizonytalanságban. A sérült fél apjának nemtörődömsége nem eshetik kizárólag a kötelezett fél ter­hére. * Az Országos Társadalombiztosító Intézet azonnali ha­tállyal megszüntette avval a vállalkozóval való jogviszo­nyát, aki az igényjogosultaknak műfogakat készített és ja­vított. A Kúria P. VII. 6131/1933. sz. ítélete rendkívül ér­dekes indokolással marasztalja kártérítésben az intézetet, kimondván, hogy mivel a felperesnek kötelességében állott egész üzleti tevékenységét az alperes kívánságaihoz alkal­mazni, ami egyéb megrendelőinek mellőzésével járt, az in­tézetnek kötelessége volt az, hogy a jogviszony megszünte­tésének szándékát megfelelő időben előre közölje a felpe­ressel és neki ezáltal alkalmat adjon, hogy addig fennál­lott tevékenységét károsodás nélkül csökkenthesse és készít­hesse elő újabb megrendelő körének megszerzését. * A Kúria munkajogi gyakorlatából számos döntés kí­nálkozik a megemlítésre. Egyre jobban kialakul a Kúria gyakorlatában az az elv, hogy a szolgálati viszony döntő ismérve a munkaadó és munkavállaló közötti függő vi­szony. A P. I. 2102/1933. sz. ítélet szerint ennek a függő­ségnek megléte esetében nem döntő az, hogy az alkalmazott egész munkaerejét lekötötte-e, nem kellék továbbá az el­lenérték előzetes meghatározása sem, mivel ez bírói megál­lapítással pótolható. A P. í. 1383/1933. sz. ítélet szerint a szolgálati viszony megalapításához szükséges függőség nincs meg avval az iparigazolvánnyal rendelkező önálló keres­kedő megbízottal szemben, aki megbízója áruinak bizo­mányi értékesítésével akként foglalkozik, hogy annak nevé­ben jogügyletet nem köthet és az általa teljesített eladások­ból keletkező követelésekért készfizető kezesként felel. A P. II. 5504/1933. sz. ítélet szerint a szolgálati viszony leg­személyesebb természetű ugyan, ennek dacára a munkavál­laló részvénytársaságok egyesülése alkalmával nem tagad­hatja meg a beolvasztó társaságnál azonos jogkörben való továbbszolgálást, ha ez az új munkaadó tőkeerősebb és na­gyobb üzletkörrel biró vállalat, mint aminő a régi volt és így az egyesülés maguknak az alkalmazottaknak az érdekeit is szolgálja. A P. II. 2565/1933. sz. ítélet szerint túlórák díjazását nem lehet követelni a szolgálati viszony megszü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom