Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - A ranghellyel rendelkezés sorsa Magyarországon

521 1912. február hó 21-iki számának mellékletében). Ezen határozat így szól: ,,Wer aus einem entgeltlichen Vertragé zu einer Vorleístung verpflichtet ist, kann sie bis zur Bewirkung oder Sicherstellung der Gegenleistung verweigern, wenn der Anspruch auf letztere duroh die schlechten Vermögensverháltnisse des anderen Teiles gefáhrdet ist und dem Vorleistungspfliohtigen diese Gefáhrdung im Zeitpunkte des Abschlusses weder bekannt war, nocih bei Anwendung gehöriger Sorgfalt hátte bekannt sein müssen und aus den den Vertragsschluss begleitenden Umstánden nicht erhellt, dass die Verbindlichkeit zur Vorleístung unabhángíg vom Vermögenstande des Gegenkontrahenten übernommen wurde." Ezen határozat ellen jogosan szólalt fel dr. Ehrenzweig Ármin, gráci egyetemi tanár, azt hozván fel, hogy a kellő gondosság alkalmazását (Anwendung gehöriger Sorgfalt) ez esetben helytelenül követeli meg az oberster Gerichtshof. Indokolásából (Wocíhenschrift des Wiener Kreditorenvereines 1910, Nr. 33.) közöljük a következő részt: ,,Wer im gescháftlichen Ver kehre Kredit in Anspruch nimmt, gibt sich für kreditfáhig aus. Es gehört eíne grosse Unverfrorenheit dazu, hinterher den Gláubigern zu sagen: Du háttest mir nicht trauen sollen, bei gehöriger Sorgfalt háttest du in Erfahrung gebracht, dass gegen mich Exekutionen im Zugé waren. Der Kreditgeber ist zweiíellos nicht verpflichtet, aber er ist berechtigt, dem Kreditwerber zu trauen. Er verletzt keine Pflicht gegenüber dem Káufer, wenn er sich über ihn nicht mit der „gehörigen Sorgfalt" erkundigt, und es kann daher schlechterdings nicht angehen, dass der Kredítschwindler aus der mangelnden Vorsicht des Gláubigers für sich eine Replik gegenüber der Eínrede der Zahlungsunfáhigkeit ableite." Az Ehrenzweig által felhozott indokokból kell kifogásolnunk a magyar magánjogi törvénykönyv 1928. évi javaslatában az 1130. §. utolsó bekezdésének második mondatát: contra bonos móres volna, ha az eladónak, aki a fizetésképtelen vevőnek szolgáltatni nem akar, megengednők a replikát: miért hiteleztél nekem, ismerhetted volna vagyoni viszonyaimat a szerződés megkötésekor! Ezért az említett második mondatnak így kellene szólania: ,,E jog nem illeti meg, ha a másik félnek rossz vagyoni viszonyait a szerződés megkötésekor ismerte, és megszűnik, ha követelésére a másik ifél megfelelő idő alatt biztosítékot ad." Ugyanolyan téves, mint az 1928. évi javaslatban az 1130. §. utolsó bekezdésének második mondata, az 1913. évi javaslatnak 1087. §., mely így szól: ,,Aki kölcsön adására kötelezte magát, az kétség esetében megtagadhatja annak kiszolgáltatását, ha a másik fél vagyoni viszonyai oly rosszak, hogy a kölcsön visszafizetése ezáltal veszélyeztetve van. E jog nem illeti meg, ha a másik fél rossz vagyoni viszonyait a szerződés megkötésekor ismerhette, és megszűnik, ha a másik fél neki biztosítékot ad."