Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - Kártérítési felelősség antiszociális magatartásért

42 rativusz ellen vétőt — ha eljárása jogszabályba nem is ütközik, — bizonyos különösen szembeszökő esetekben az antiszociális magatartásával másnak okozott kár erejéig felelőssé tenni. Elsősorban arra az esetre gondolunk, amikor valaki, aki anélkül, hogy ezzel reá kár vagy veszély származott, vagy hogy ez neki nagyobb fáradságába került volna, megakadályozhatta volna, hogy harmadik személyt kár érjen, ezt megtenni tudatosan elmulasztotta. (Tegyük fel például, hogy valaki a Duna partján állva szó nélkül végignézi, amint egy vak ember, aki nem látja a folyót, belezuhan és megfullad.) A szerződésenkívüli magánjogi felelősség a vétkesség elvén épül fel. A vétkesség ténykedést tételez fel, valamely cselekménytől való tartózkodás iránti kötelezettség megszegését, vagy pedig, amint Joseph Rubaert mondja, „abstention dans l'action"-t, azaz az aktivitási szférán, az egyén számára a természet és a jog által kijelölt ,,Ationsradius"-on belül való tartózkodást, pozitív értelemben vett nem-tevést: mulasztást. A fenti esetben azonban az egyén ezen a számára kijelölt ,,Aktivitátsfeld"-en kívül tartózkodott az egyébként lehetséges cselekvéstől! A büntetőjogban ez a tényállás a „delictum commissum per omissionem" esete. A devoir d'assistance több európai ország büntetőtörvénykönyvében kodifikálva is jelentkezik, így a hollandi büntetőtörvénykönyv 450. §-a, az olasz 387. §-a, a norvég 389. §-a a betegek és sebesültek kötelező segítését kimondó rendelkezéseikkel magukévá tették a ,,principe de la repression de la non-intervention"-t. Másképen áll azonban a magánjogi felelősség kérdése. Ha a magánjogi kártérítési felelősséget megakarnók konstruálni, ehhez a következő elemek volnának adva: a vétkes tartózkodás („abstention fautive": megvolt a lehetősége és a fizikai alkalma a közbelépésre és nem lépett közbe), a negatív értelemben vett okozati összefüggés (ha közbelépett volna, a kár nem következett volna be) és a tényleges kár. Hogy azonban a magánjogi felelősség az ily természetű vétkeség és okozati kapcsolat alapján mai magánjogi gondolkodásunk mellett megállapítható-e, bizony felettébb kétséges. A francia doktrínában Campion („La notion d'assistance en droit privé") és Cohin (,,L'abstention fautive") exponálják magukat a ,.vétkes közöny" magánjogi szankcióval való ellátása érdekében. Cohin jogszabályilag lefektetni kívánja, hogy: „Quiconque est témoin d'un danger menacant une personne ou ses biens est obligé de secourir cetté personne dans la limité de ses forces. Le juge appréciera la nature du danger par rapport aux facultés de la personne, qui aura du intervenir. La personne qui aura refusé son concours sera tenu responsable en mérne temps au point de vue civil dans les limites de l'article 1382. du C. C. VI." (A Code Civil 1382. §-a a következőképen hangzik: ,,Tout fait quelconque de l'homme qui cause á autrui un dommage obiige celui, par la faute duquel il est arrivé á le réparer." Ezt az 1383. §. még kiegészíti, mondván: „Chacun est responsable du dommage qui'l a causé non seulement par son fait, mais encore par sa néglí-