Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Jogalkotás 1933-ban

207 tartozásokból származó hátralékok megfizetésére az 1600/ 1934. M. E. sz. r., valamint a bányanyugbérbiztosítási járulékokból származó hátralékok megfizetésére a 280.646/1934. B. M. sz. r. A forgalmiadó tekintetében pénzügyi kormányunk idegenkedett ilyenféle kedvezmények adásától, abból indulva ki, hogy az adófizetésre köteles alany a forgalmi adót a másik félre rendszerint átháríthatja és így tehát azt az adókötelesnek nem is megfizetnie, hanem beszolgáltatnia kell. Tekintettel azonban arra, hogy a valóságos helyzet mégis csak az, hogy a forgalmiadók körében is vannak hátralékok, és ez különösen szembetűnő azoknál a hátralékosoknál, akiknek üzeme, illetve üzlete éppen a súlyos gazdasági válság folytán megszűnt, a pénzügyminiszter 36.000/1934. P. M. sz. rendeletében a köztartozások e fajtájára is felállította a mai helyzet által oly indokolt részletfizetési kedvezményt. E rendelet az esetek két csoportja között tesz különbséget. Az egyikbe az általános, illetve fényűzési adóval tartozó azok a hátralékosok esnek, akik a forgalmiadó alá eső foglalkozásukat 1934. március l-e előtt megszüntették. Ezek hatvan havi részletfizetési kedvezményre tarthatnak igényt. Más, vagyis oly hátralékosok részére, akik adóköteles foglalkozásukat azóta is folytatják, fizetési kedvezmény csak az általános szabályok (Közadókezelési Hivatalos Összeállítás 41. §-a) szerint engedélyezhető, vagyis csak, ha kimutatják, hogy kérelmük méltánylást érdemlő, illetve hogy a teljes adótartozás azonnal való befizetése vagy behajtása vagyoni romlásukra vezetne. Ez esetben az év végéig előterjeszthető kérelemre a pénzügyigizgatóság 24 havi részletfizetést engedélyezhet. Kifejezetten kiemeli a rendelet, hogy forgalmiadóváltság fizetésére kötelezettek részére a pénzügyi hatóságok részletfizetési kedvezményt vagy halasztást nem engedélyezhetnek. /\ Jogalkotás 1933-ban. A „gazdaság" szemszögéből tekinthetjük át leginkább mostani éveink problémáit, a nemzetnek és kormánynak erőfeszítéseit, és így jogalkotásunknak az 1933. év folyamán a civiljog síkjaira történt áthatásait is. Gazdaságunk s ezzel már szinte társadalmunk hajója olyan világ-orkán közepette hányódik, amelynek dira necessitas-aival szemben meg kell értenünk, ha az újra-élénkülő magyar jogalkotás nem átfogó kodifikálással foglalkozik és nem is egyes jogintézményeknek tökéletesebb alakba öntésével vagy fokozottabb igazsággal elterítésével (ezeknek terveit jogászok, theoretikusok, idealisták jobb idők számára melengetik), hanem a ma közvetlen kényszerűségeire igyekszik modus vivendi-t, többnyire kimondottan ideiglenesnek szánt megoldásokat teremteni. Az 1933-as törvények, melyeknek száma harmadrésszel, — és az 1933-as rendeleti massza, amelynek terjedelme mégegyszeresével haladja B. I. 3*