Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Kísérletek a mezőgazdasági hitel felélesztésére

202 lapszámunkban ismertettük, — ehhezképest adja a gazdaadósnak a megjelölt rendelkezésekben részletezett további fizetési kedvezményeket, és pedig akként, hogy fizetéseikből a tőketörlesztésre jogosult hitelezőket illető részt közvetlenül a hitelezőknek, az azt meghaladó részt pedig ,,A gazdaadósok hitelezőit illető befizetések" elnevezéssel vezetett postatakarékpénztári letétszámlára kell befizetni. Ha a gazdaadós teljesítette azokat a szolgáltatásokat, amelyek e számlára fizetendők, ez esetben az újabban kibocsájtott 2000/ 1934. M. E. sz. r. (R.) szerint a kellően teljesített fizetéssel a folyó kamatnak négy százalékot meghaladó része teljes kiegyenlítést nyer, még ha az említett befizetett összegből a követelés folyó kamatára négy százaléknál kevesebb jut is. A kamatkövetelésnek így előállott csökkenése esetében az alaprendelet 25. §-a szerint a hitelintézeteknek és gyámpénztáraknak engedélyezhető kamathozzájárulás előfeltétel >-., mértékét és időtartamát az egyidejűleg kibocsájtott 550/1934. P. M. sz. r. állapítja meg. Az alaprendelet 35. §-a kimondotta, hogy a földbirtokrendezés során juttatott ingatlanokat, úgyszintén az ezeket terhelő megváltási árat és más hasonló terheket azon rendelet alkalmazása (védetté nyilvaníthatóság, kamatlábcsökkentés, stb.) szempontjából figyelmen kívül kell hagyni. Ennek kapcsán a R. egy további rendelkezése kimondja, hogy az alaprendelet 35. §-ának rendelkezései nem akadályozzák a földbirtokrendezés során juttatott olyan ingatlannak védetté nyilvánítását, amely ingatlannak megváltási árát a juttatott nem a Földbirtokrendezés Pénzügyi Lebonyolítására Alakult Szövetkezet útján fizeti, vagy amelynek megváltási árát a juttatott már kifizette. A 200/1934. P. M. sz. r. kimondotta, hogy az alaprendelet előbb hivatkozott 6. és 7. §-ainak kedvezményeit a gazdaadós csak akkor veheti igénybe, ha ezt a körülményt 1934. február 28-ig érdekelt hitelezőjének, valamint az illetékes helyi bizottságnak bejelenti. Az 500 1934. P. M. sz. r. e bejelentési határnapot február 28-a helyett március 15-ében állapította meg. Tisztességtelen verseny. Az az egy évtized, amely a tisztességtelen versenyről szóló 1923: V. t.-c. (Tvt.) felett elmúlt, beigazolta, hogy e törvény a gyakorlatban bevált, mert rendelkezései módot adtak a tisztességtelen verseny különböző alakulatainak hatályos üldözésére. Mindössze néhány, viszonylag kisebb jelentőségű módosítás és pótlás szükségességén kívül csakis az üzleti hirdetések kérdésének részletes szabályozása mutatkozott még szabályozásra várónak. A Tvt. megalkotása óta fokozódó gazdasági leromlás ugyanis sokakat arra ösztönzött, hogy a reklámok meg nem engedhető eszközeit vegyék igénybe, nem véve figyelembe azokat a határokat, amelyeket az üzleti élet tisztessége és realitása e téren megkövetel. Ezek a körülmények tették szükségessé az 1933: XVII. t.-c, (Üht.)