Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - A gazdatartozások rendezése

17 gyai tekintetében az árverés elrendelését vagy foganatosí­tását elhalaszthatja, ha az adós hiteltérdemlően kimutatja, hogy rossz termés, állatainak elhullása, vagy gazdaságában önhibáján kívül szenvedett egyéb rendkívüli súlyos káro­sodás miatt jutott abba a helyzetbe, hogy kötelezettségei­nek egyelőre eleget tenni nem tud. A halasztást a bíróság a körülményeknek megfelelő időartamban állapítja meg; leg­hosszabb tartama a folyó gazdasági év végén túl nem ter­jedhet. A R. a gazdaadósságok rendezésének megkönnyítése végett három alapot létesít, ú. m. a kamathozzájárulási, tő­ketörlesztési, és teherrendezési alapot. A kamathozzájáru­lásí alapból a kormány megtéríti a hitelintézeteknek és gyámi pénztáraknak azt a különbözetet, amely kamatköve­teléseikben előállottak annak következtében, hogy a kamat­láb a gazdaadósokkal szemben öt és fél, illetve négy szá­zalékra csökken. Ezen alap a betéti üzletággal foglalkozó hitelintézetek befizetéseiből és a kamatilletékek egy részé­ből alakul. Az A) 1. pont alatt említett jóváírt tőketörlesz­tési összeget a tőketörlesztési alap téríti meg a hitelező pénzintézetnek. A teherrendezési alap a R. végrehajtása következtében szükséges átmeneti hitelműveletek lebonyo­lítására, az egyességi eljárások előmozdítására és R. végre­hajtására szolgál. Ezen utóbbi két alap létesítéséről a pénz­ügyminiszter törvényhozási felhatalmazással hitelművelet útján gondoskodik. A R. igen sok részletkérdés szabályozását utalja át az illetékes resszortmíniszterek hatáskörébe. Ezek közül meg­jelentek a 2.500. és 2.600. P. M. sz. rendeletek a R. egyes pénzügyi rendelkezéseinek végrehajtása tárgyában, a 2.550/ 1933. P. M. sz. r., amely a védett birtokká nyilvánítást kérő beadványok illetékéről szól, és a védett birtokká nyilvání­tással kapcsolatos eljárási és telekkönyvi szabályok tár­gyában. B. I. Az inkasszó rendelet, A követelések beszedésével (in­kasszó) foglalkozó ipar gyakorlása tárgyában kelt és 1933. november 20-án életbelépett 67.688/1933. K. M. sz. r. ezen ipart az engedélyhez kötött iparok kategóriájába sorozza. Ilyen engedélyt csak az kaphat, aki az iparengedély elnye­résének általános feltételeinek fennforgását igazolja, fel­téve, hogy a körülményekhez képest nem lehet kérelmező­ről alaposan feltenni, hogy az ipart zugirászat folytatására fogja felhasználni. További előfeltétele a megállapított óva­dék (4.000.—, 2.000.— és 1.000 P) letétele, az ipardíj (80.— és 40.— P) lefizetése és a cég bejegyeztetése. Az óvadék az engedélyessel szemben iparának gya­2

Next

/
Oldalképek
Tartalom