Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - A tőzsdebíróságok nemzetközi jelentősége

166 kiadmányok díját. Ezen levont 16, illetőleg két adós elleni ügyekben, 28 fillért kitevő összegek esetenként nem jelentenek sokat, de évente minden ügyvédnél jó néhány pengőt tesznek ki. Nincs kétségünk aziránt, hogy ezen összegek levonása nem a bíróság vezetőinek utasítására történik, s reméljük, hogy ezen helytelen gyakorlat megszüntetése iránt, a szükséges utasításokat, a bíróság vezetői sürgősen megteszik . . . A törvényesített zugírászat egyik faja is megszüntethető lenne, ha a most tárgyalás alatt lévő, e tárgyú törvényjavaslatba felvettek volna egy néhány szavas rendelkezést, miszerint „jogi személyek pereiben, az ügyvédi képviselet perértékre való tekintet nélkül kötelező" ... Az ezéví bpesti kamarai költségvetésbe — mint értesülünk — rendkívüli bevétel címén felvettek 30—40.000 pengőt inségjárulék címén. Ennek kivetését — úgy véljük — előbb meg is kellene szavaznia a közgyűlésnek, ezen határozatnak jogerőre kell emelkednie s azután lehet majd bevételről s annak hovafordításáról beszélni. A közjogi formát, különösen egy előkelő jogi testület, nem hagyhatja figyelmen kívül. Történhetnek csodák, s a közgyűlés másként is határozhat még, ha ez nem is valószínű . . . A polgári és büntetőügyekben évenként történő többezer pártfogó ügyvéd kirendelésből egy igen jelentékeny szám esik a büntetőügyekre, ahol még az elméleti lehetősége sincs meg annak, hogy a pártfogó ügyvéd munkájáért — az ellenféltől — költséget kapjon, mégis az ezen ügyekbeni kirendelés jelenti az ügyvéd számára a legnagyobb elfoglaltságot és legtöbb időveszteséget. Ugyanis a büntetőtárgyalások, — egészen jelentéktelen kis kivételektől eltekintve, — úgy lesznek kitűzve, hogy azok a legtöbb esetben órákkal a kitűzés időpontja után kerülnek tárgyalásra. A választott védő számára sem paradicsomi ez a helyzet, de a kirendelt védőre kimondott csapást jelent az, hogy egyegy kirendelés, — a legtöbb esetben, — a teljes délelőttjét igénybe veszi. Egy kis jóakarattal lényegesen csökkenthető lenne ezen súlyos időveszteség. A kitűzéskor a bíróság már tudja, hogy mely ügyekben van — a legtöbb esetben érdekellentét folytán több, — kirendelt védő, tehát nem járna semmi különösebb nehézséggel, ha ezeket az ügyeket a bíróság mindenkor a tárgyalásra kerülő első ügyeknek tűzné ki. Ha már — ezidőszerint — nincsen meg a lehetősége annak, hogy az állam a kirendelt védőket díjazza, talán nem kívánunk lehetetlent, ha azt kérjük, hogy legalább a fölösleges és nem feltétlenül szükséges időveszteségtől kíméljenek meg bennünket .... A bpesti kamara íegyelmi gyakorlata, az utóbbi időben egy kissé megváltozott. Részben szigorúbb, részben enyhébb lett. Amennyiben csak helyeselni tudjuk a mindenkivel szemben és minden ügyben egyformán követett szigorúságot, annyira nem tehetjük magunkévá ezen némíkép eltérő szigort. Ugyanis ott, ahol ügyvédi kollégíalitás kérdéséről van szó, túlszigorúak az újabb ítéletek, viszont, anyagi természetű ügyekben, az ítéletek