Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Rapszódia egy könyvről, annak hőséről, és a magánjogi jogtudományról [könyvismertetés]

157 amelyeket az emlékbeszéd szerzője lát benne, de mihaszna, ha mégis magánjogi jogtudós volt. Non exegit monumentum. A metier kizárja a nagyságot. Ezért olvastam azzal a bizonyos izgalommal Besnyő Bernát könyvét. Sokat tanulgattam és tanulmányozgattam a jogtudósok müveit. De meg vagyok győződve arról, hogy összességükben sem voltak rám annyi és olyan hatással, mint az a tizennégyéves kislány, aki jelen volt, amikor én laikusokból álló társaságban elmondottam azt a fentebb említett jogi vitát arról, dolog-e az elektromosság, és aki ellopja, tolvaj-e. A kislány a plénumban nem szólt hozzá a kérdéshez. Később azonban szorongó aggodalommal a hangjában, olyanformán, mintha attól félne, hogy rossz világban élünk, de válaszomtól mégis vigaszt remélt, azt kérdezte tőlem: „Bácsi kérem, ugye csak viccelni tetszett, ugye nem igazán vitatkoztak a tudós ügyvéd urak és a bíró urak arról, hogy tolvaj-e a tolvaj?? Kényszerképzet erejével mindig előttem van a kislány arckifejezése, és lelki fülemben van szavai csengése, valahányszor küzködve a tudománnyal, döntenem kell arról a rémnehéz kérdésről, hogy „kinek van igaza?". A tudomány ilyenkor sohasem tudott még segíteni, a kislány azonban igen gyakran tart vissza attól, hogy koturnusosan és tudományosan ítéljek. Dr. Kartal Ignác. Megjegyzések Dr. Kartal bíró úr cikkéhez. Kartal bíró úr csalódása a magánjogban a hitegetett szerelmes csalódása és így csalódni csak az tud, aki nagyon szeret. A magánjognak, sőt mondhatni a jognak ez a nagy szeretete Kartal bíró úr cikkének sorai mögül akkor is kiérzik, midőn a szöveg maga mást látszik mondani. De amint a csalódott szerelmes sokszor igazságtalan: ugyanebbe a hibába esik a cikk is. A cikk példája az elektromos áram ellopásáról téves. (1907:111. t.-c. 2. §., 1931: XVI. t.-c. 72. §.) Nagyon jól tudjuk, hogy az 1907. évi törvény előtt is büntette a gyakorlat a villamos áram ellopását, amint nem ez volt az első és nyilván nem az utolsó eset, amidőn az írott jogszabályok hiányosságait a bírói gyakorlat pótolta. Hogy az írott jogszabályok ily módon való kiegészítésének alapja az az igazságérzet, amelynek kiműveléséhez a cikkíró úr által annyira kicsinybe vett jogelmélet sokat járult hozzá: nem szorul bizonyításra. De különben ha rossz, vagy tökéletlen a jog, úgy ez még nem ad alapot arra a kishitűségre, hogy a jogot, vagy a jogtudományt lekicsinylő kézlegyintéssel intézzük el, hanem legfeljebb a hibák kijavítását teszi feladatunkká. Egyáltalában küzdenünk kell a jogtudomány ama Minderwertigkeitsgefühlje ellen, amelyet csak a tudomány fogalmának egyoldalú és azt ok nélkül korlátozó meghatározása teremthetett meg. Talán nem is nagyon fontos annak a kérdésnek a vizsgálata, vájjon a tudománynak bárki által alkotott definíciójába a jogtudomány fogalma beilleszthető-e. Jogra és jogszabályokra szükség van és szükség van valamire — nevezzük akár tudománynak, akár mesterségnek, — ami a létező és létesítendő jogszabályokkal foglalkozik, azokat rendszerbe szedi, helyességüket vizsgálja és