Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Nyugdíjjogosultság elérése előtti elbocsátás

154 össze kell vonni és az adótételt az illetmények együttes összege, vagyis az adózó fél jövedelme után kell megállapítani. A vállalat az alkalmazott kereseti adóját rendszerint a sajátjából viseli. Érdeke tehát, hogy az illetményeket oly módon fizesse ki, hogy az adó progresszivitása a lehető legkisebb mértékben érvényesüljön. Erre pedig módot egyedül a 19. §. (5) bekezdése nyujt4. amely szerint ha az adózónak a havonként vagy hetenként rendszeresen kifizetendő illetményein kívül olyan illetményei is vannak,, amelyeket a fennálló szabályok vagy megállapodások alapján negyedévenként, félévenként, esetleg évenként kap meg, ezeket a járandóságokat a heti vagy havi illetményektől elkülönítve és úgy kell adó alá vonni, mintha az egyszerre kifizetett illetmény egy hóra eső külön illetmény volna. Ez a törvényes rendelkezés tehát a 18. §. értelmében követendő eljárással szemben kedvezményt jelent és mert általános jogszabály az, hogy a törvényes kedvezményeiket kiterjesztően magyarázni nem szabad, ezen kedvezmény alkalmazása előtt is keresni és szigorúan alkalmazni kell azt a feltételt, amelyhez a törvényes rendelkezés a kedvezményt köti. Ilyen feltétel a 19. §. (5) bekezdésében az, hogy az alkalmazott a havonlként vagy hetenként rendszeresen kifizetendő illetményein felüli illetményeit „a fennálló szabályok vagy megállapodások" alapján kapja negyedévenként, félévenként vagy évenként, vagyis szabály, hogy munkaadó és alkalmazott közötti megállapodás legyen a kifizetés ezen módjára nézve. Az adótételeik alkalmazása szempontjából a K. H. Ö. egyéb vonatkozásokban mindig csak a kifizetés időpontját említi, minden megszorítás nélkül és csupán a 19. §. (5) bekezdésében köti az adótétel alkalmazását ahhoz a feltételhez, hogy a kifizetés ,,a fennálló szabályok vagy megállapodások" alapján történjék. Ezek a szavak nem véletlenül kerültek a 19. §. (5) bekezdésébe, hanem nyilvánvaló céljuk csak az lehetett, hogy ne függjön egyedül a munkaadó tetszésétől az, hogy az illetmények egy csoportjára minő adótétel legyen alkalmazandó, hanem úgy az alkalmazott, valamint kincstár jogos érdekeinek megvédése céljából ez a kifizetési mód és ezzel kapcsolatban az adókedvezmény csak abban az esetben érvényesüljön, ha a munkaadó és az alkalmazott kölcsönösen megállapodtak arra nézve, hogy az illetmények egy része negyedévenként, félévenként, esetleg évenként kerüljön kifizetésre. A 19. §. (5) bekezdésében foglalt rendelkezés tehát csalk akkor nyerhet alkalmazást, ha a munkaadó vagy az alkalmazott igazolja azt, hogy a szolgálati szabályok, vagy az alkalmazottakkal kötött igazgatósági határozat, vagy a szolgálati szerződés alapján lesz a rendszere? illetményeken felüli illetmény negyedévenként, félévenként, esetleg évenként kifizetve.