Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Nyugdíjjogosultság elérése előtti elbocsátás

150 PÉNZÜGYI JOGGYAKORLAT. A rendszerint bérbeadás útján hasznosított, de a bevallás idejében üresen álló épület vagy épületrész becsléssel megállapított haszonértéke a bérleti viszony megszűnése előtt legutoljára kikötött évi bérösszegnél alacsonyabb, de magasabb is lehet. (Közigazgatási Bíróság 201. számú jogegységi megállapodása.) A bérbe nem adott épület vagy épületrész adóalapja a H. H. Ö. 9. §-ának (1) bekezdése szerint a tényleg bérbeadottakkal történt összehasonlítás útján a 16. §. (1) bekezdésének 1. pontja alapján foganatosítandó becsléssel megállapított haszonérték. Ha tehát valamely épület vagy épületrész a bevallás idejében üresen áll — nincs bérbeadva, — akkor annak haszonértékét becsléssel kell megállapítani. Miután pedig a becslést a tényleg bérbeadott épületekkel vagy épületrészekkel történő összehasonlítás útján kell foganatosítani, — nyilvánvaló, hogy a becslés útján megállapított haszonérték csak abban az esetben fog a bérleti viszony megszűnése előtt legutoljára kikötött évi bérösszeggel egyezni, ha a bérek általában nem változtak és helyes becslés mellett magasabb lesz, ha a bérek emelkedő irányzatot mutatnak és alacsonyabb, ha a bérek csökkennek, mert a H. H. Ö. 8. és 9, §-ainalk rendelkezéseiből következik, hogy a bérbeadott és az üresen álló épület vagy épületrész adóalapja egy és ugyanaz az érték, mert helyes becslés mellett a haszonérték egyenlő lesz azzal az összeggel, amelyet a bérbe nem adott épületért vagy épületrészért bér fejében fizetnének. Az üresen álló épület vagy épületrész házadóalapját megrögzíteni nem szabad, mert erre törvényes rendelkezés nincsen, hanem ezt is évről-évre kell becslés útján megállapítani, mert a H. H. Ö. 17. §-ának (1) bekezdése szerint a házadót évenkint vetik ki. A H. H. Ö. 12. §-ának (7) bekezdéséhez fűzött utasítás (17) bekezdésében foglalt azon rendelkezés, hogy az üresen álló épület vagy épületrész után a becsléssel megállapított haszonértéket kell bevallani, amely haszonérték semmi esetre sem lehet kevesebb, mint amennyi a bérleti viszony megszűnése előtt legutoljára kikötött bérnek az évi összege volt, nem jelentheti azt, hogy az üresen álló épület vagy épületrész haszonértéke a legutoljára kikötött évi bérösszegnél alacsonyabb nem lehet, hanem csupán azt akarja jelenteni, hogy a bevallási ívben a legutoljára kikötött évi bérösszegei fel kell tüntetni. A 12. §. ugyanis nem az adóalap meghatározásáról, hanem a nyers házbérjövedelem vagy haszonérték bevallásáról rendelkezik és a (7) bekezdés szerint a bevallások tartalmát és formáját a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg. Ezen törvényes felhatalmazás alapján rendelkezik a (7) bekezdéshez fűzött utasítás (17) bekezdése arról, hogy az üresen álló épületekre vagy épületrészekre nézve a bevallási ívet hogyan kell kiállítani. Ez a rendelkezés tehát az