Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1934 / 3. szám - Jogcímvédelem és perfeljegyzés
135 X Jogcímvédelem és perieljegyzés. Az ingatlanok kétszeri eladása és a telekkönyvi jóhiszeműség előfeltételei kérdésében különös figyelmet érdemel a Kúriának V. 2291/ 1931. számú döntése. (L. Jogi Hírlap 1931. 50. szám.) A döntés alapjául a következő tényállás szolgált: Az ingatlan vevője az eladóval kötött adás-vételi szerződés alapján telekkönyvi szolgáltatásra perli a vonakodó eladót és egyidejűleg kéri ezen pernek telekkönyvi feljegyzését is. A telekkönyvi hatóság a perfeljegyzést a 11. számú döntvény alapján megtagadja és az elutasítást feljegyzi. Közben eladó az ingatlant újból eladja és azt telekkönyvileg is átírják az új vevő nevére. Az új vevő a vétel megkötése előtt megtekintette a telekkönyvet, s minthogy látta a perfeljegyzés elutasítását, arról is meggyőződött, — hogy a szerzésnek telekkönyvi akadálya nincsen, megvette az ingatlant és azt magára íratta. Első vevő perli a második vevőt, s a perben ez utóbbi rosszhiszeműségének igazolására hivatkozik a törölt perfeljegyzésre, valamint az ennek alapjául szolgáló s a telekkönyvi irattárban fekvő első adásvételi szerződésre, amelyből az ingatlan korábbi eladása, valamint az ebből kifolyólag kötelmi alapon az eladó ellen indított per folyamatbanléte is kitűnik. A királyi Kúria ezen tényállás alapján helytadott az első vevő keresetének és marasztalta második vevőt, megállapítván ez utóbbinak rosszhiszeműségét. Az indokolás lényege a 36. sz. elvi jelentőségű határozatban kifejtett, a jogok szerzésére vonatkozó jóhiszeműségi álláspont. Ha következetesen végig visszük a döntésben megnyilatkozó álláspontot, úgy arra az eredményre kell jutnunk, hogy a törvényes alap nélkül és jogszabályaink kifejezett rendelkezései ellenére benyújtott perfeljegyzésnek, amelyet a telekkönyvi hatóság épen ezért elutasított, ugyanaz a hatálya van, mint a törvényes alapon nyugvó és telekkönyvíleg elrendelt perfeljegyzésnek. A tárgyalt vonatkozásban tehát a perfeljegyzés, — mint ilyen, teljesen elvesztette a maga jelentőségét, már t. i. annyiban, hogy nemcsak a telekkönyvi perfeljegyzésnek van meg a Tr. 148. §-ban meghatározott az a hatálya, ,,hogy a kereset iránt hozott ítélet azon személyek irányában is, kik nyilvánkönyvi jogokat csak a per feljegyzése után nyertek, teljes hatállyal bír", hanem a mégoly alaptalanul benyújtott és elutasított perfeljegyzési kérelemnek is. Ezek szerint annak, aki vélt jogait nemcsak a vele közvetlen jogviszonyban álló féllel szemben, de minden más személy irányában is a telekkönyvi jogszerzésre is kiterjedő hatállyal meg akarja védeni, annak elegendő, ha bármilyen alaptalan perfeljegyzési kére2*