Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - Tisztességtelen verseny, gazdasági élet és chícane (executio popularis

103 E beszédeknek jelentősége sokkal nagyobb, mint az az első pillanatra látszik. A mai átalakulás és forrongás közepette mindinkább jelentkeznek oly intézkedések, melyek a fennálló bíráskodás mai szerkezetét részben lebontják, részben megváltoztatják. Egyik oldalon a különböző érdekeltségek iparkodnak szerephez juttatói a választott bírói intézmények különféle formáit. Még az e tekintetben eddig a merev negáció álláspontján állott francia felfogás is hajlandó a választott bíróságok hatáskörét elismerni és kifejleszteni. Másik oldalon az államhatalom szorítja szűkebbre a bíróságok szerepkörét. Az ügyek igen jelentékeny részében a döntést nem a rendes bíróságok, hanem különböző döntőbizottságok látják el. Nemcsupán nemzetközi vonatkozásokban történik ez. Legutóbb a nyugdíjügyekben a 4600/1933. M. E. sz. rendelet juttatta a döntőbizottságokat messzemenő szerepkörhöz. Látjuk azt, hogy bírói teendőket látnak el közigazgatási hatóságok. A juttatott földek vételárával hátralékos adósok ügyében a pénzügyigazgatóság dönt. A gazdavédelmi rendeletek körében meghonosított felügyeleti bizottságok ügyvitelét nem a bíróságok, hanem az adóhivatalok látják el. Hatósági jelleggel nem bíró intézmények, mint aminők, például a Pénzintézeti Központ, vagy a Magyar Nemzeti Bank, döntenek oly ügyekben, amelyek jogvita természetével bírnak s amelyeknek elbírálása az ítélőbíró határozatával egyértelmű. A mai élet a bírót oly feladatok elé állítja, melyeknek megoldása a sablonos ítélkezéssel nem elégíthető ki. A döntés alkalmával sokszor oly szempontokat is figyelembe kell vennie, melyek az általánosságban ismert normális jogtételek körén kívül esnek. A gazdasági, valamint társadalmi fejlődés által kifejlesztett oly újabb érdekek követelnek elismerést, melyeknek paragrafusba szedett és jogilag kategorizált elismerése még nem következett be. Ily időkben a bíróság feladata nagyon nehéz. Éppen ezért nagyjelentőségű a bírói öntudatnak ébrentartása, az államhatalmi tényezőknek arra való felhívása, hogy kerülni kell mindazt, ami a bíráskodás értékét veszélyezteti s meg kell teremteni a jövő fejlődés alapjaínak biztosítását. Nagy szolgálatot tesz a Kúria elnöke a köznek, midőn a bírói függetlenség védelmében száll síkra. A vázolt új helyzetben, az új érdekek kialakulása közben a bírónak fokozottabb mértékben kell függetlennek lennie. Mégpedig nemcsak az államhatalom tényezőivel szemben, mintahogy ezt a régi bírótól kívántuk meg. Ügyelni kell arra is, hogy a bíró megfelelő ellenállást fejtsen ki abban az irányban is,