Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - Tisztességtelen verseny, gazdasági élet és chícane (executio popularis

9S jogi garanciális tétel szükségszerűvé teszi, hogy a bíróság csupán bizonyított tényállásra építse ítéletét, — de a fent vázolt álláspont távolról sem jelenti az ítélkezésbeli lelkiismeretsség gyengítését. Az indiciumokból való következtetés sohasem lehet átalános elv, de az ilyszerű kérdésekben elkerülhetetlen segédeszköz, amelyet a bíróság az igazság sérelme nélkül nehezen mellőzhet. B. S. Tisztességtelen verseny, gazdasági élet és chícane (executio popularis). Az 1933: XVII. t.-c. 19. §-a szakít eddigi jogelveinkkel és a magyar jogrendszernek teljesen ismeretlen és abba bele nem illő szabályozást kíván meghonosítani. Érthető, hogy a törvény az irodalomban éles visszhanggal és kritikával találkozott, így e lap hasábjain legutóbb dr. Somogyi Ferenc ,,Az actoratus a tisztességtelen versenyben"1) c. fejtegetéseiben meggyőzően mutat reá a törvény jogi és dogmatikai hibáira. Jogi szempontból dr. Somogyinak kétségkívül igaza van. De a törvény meghozatalánál nemcsak a dogmatikába porosodott magánjogi szabályokat kellett szem előtt tartani. Első pillantásra is szembeötlik a törvény vegyes jellege. Mindkét tisztességtelen verseny törvény közjogi és magánjogi szabályokat tartalmaz egyszerre, minden különösebb szétválasztás nélkül. A közjogi jelleg leginkább az 1930. évi V. t.-c.-ben már szabályozott szakegyesületek és érdekképviseletek felperességi jogában és büntető rendelkezésekben csúcsosodik ki. A mostani törvény intenciója az kellett, hogy legyen, hogy nemcsak a versenytárs, hanem az egész szakma, sőt talán az árrongálás (Schleudern) kivételével a nagyközönség érdeke is a tisztességtelen verseny eltiprása. Ezért honosítja meg a 19. §. az executio popularis-t. Harmadik személyeknek a végrehajtási eljárásba, mint végrehaj tatóknak való bekapcsolódása azonban — a mai szabályozás mellett — sok aggodalomra ad okot. Kétségtelen, az ítéletnek harmadik személy által való végrehajtása csak akkor gyakorlati, ha a versenytárs az abbanhagyásra kötelező ítéletnek eleget nem tesz. Megtörténhetik, hogy peres felek között az ítélethozatal után perenkívüli egyesség jön létre esetleg erkölcstelen tartalommal és az eredmény: a volt alperes tovább folytatja tisztességtelen üzelmeit. Ilyen esetben újabb pert, tárgyalást, időhúzást elkerülendő, a törvény a többi versenytársnak az ítélet alapján közvetlen végrehajtási jogot biztosít. Ez az elgondolás kétségkívül a való kereskedelmi életbői sarjad. De ez a versenytárs fogalmának mai végtelenül széleskörű meghatározásánál — hacsak a bírói gyakorlat kiutat nem talál — zsarolási manővernek melegágya lesz. Mindenképen furcsa az a szabályozás, amely a különben actorátussal biró versenytárstól a perindítás jogát elveszi, ha a tisztességtelen verseny miatt egy per már folyamatban van, de a végrehajtási jogot megadja. Tehát a versenytárs pert indít, *) L. Közgazdaság és Pénzügy 1933. év 159. old.