Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Jogirodalom és jogfejlődés

7S bírói határozat magyarázása alakjában jelennek meg, mégis jogi iróink dicséretére mondjuk, e rövid cikkekben sokszor új jogi gondolatok, új jogi elméletek, széles látókörű, újabb szempontok merülnek fel. Nem tartom tehát helyesnek, ha jogi lapok azzal dicsekednek, hogy ők tisztán jogszabályt és bírói gyakorlatot hoznak és mellőznek minden jogi elmélkedést, mert az ilyen dicsekvés szegénységi bizonyítvány a lap tudományosságára nézve. Ha egy nemzet jogászai már csak a tételes forrásokat boncolgatják és a törvények kommentárait kommentálják, ez a jelenség azt bizonyítja, hogy annak a nemzetnek jogérzete kiapadt, önálló jogfejlődése megszűnt. Örvendetes, hogy a mi jogi cikkeink, tanulmányaink szűk keretekbe kényszerítve is új gondolatok, újabb jogi megérzések bő, pezsgő forrásai. Legfelsőbb bíróságunk kiváló elnöke beszélt a jog népszerűsítéséről. Elsősorban a jogtudományt a jogi közönséggel kell megszerettetni. Ne feledjük el soha, hogy a jogi író, mint neve mutatja, nemcsak jogász, hanem író is és így stílusának nemes, komoly egyszerűsége, gondolatainak kristálytiszta áttekinthető formába öntése és írásának szépsége, élvezetessége nem válik tudományossága rovására, hanem dicséri témája átgondoltságát és írói készségét. Jól végiggondolt gondolatmenetet mindig világosan, egyszerűen lehet lerögzíteni és a gondolat zavarossága, nehezen érthetősége nem bizonyíték annak mélysége mellett. Tanuljunk a francia é? angol jogi írók világosságából és ne kövessük a gyengébb fajtájú német jogi szerzők indokolatlanul unalmas, nehézkes, törvényhelyekkel és citátumokkal teli komolykodását. Ezekre talál az a míndás, amit Nietzsche Zaratbustrája a költőkről mond: ,.nem elég tiszták, zavarossá teszik a vizeiket, hogy mélyeknek látszanak". A jogi tanulmány értékét csak emeli, ha a kérdések gazdasági, társadalmi, célszerűségi szempontjaira is kitér. Nem lehet egy életviszony megfelelő szabályozásáról jogi véleményt nyilvánítani, annak az életviszonynak ismerete és méltatása nélkül, melynek rendezéséről van szó. A mi a törvény szavából levezetett deduktív jogrendszerünk mellett a bírói döntések erre kevésbé térhetnek ki és így ez elsősorban a jogtudomány feladata. Bár a jogi rendszernek logikusnak kell lennie, a jogalkalmazás mégsem logika és matematika. A törvényértelmezés eredményét nemcsak a logika és a szillogizmus szabályaival kell összemérni, hanem az anyagi igazság, a gazdasági, társadalmi célszerűség követelményeivel is. Az anyagi igazság, a célszerűség és a logika szembekerülése esetén mindig inkább a logikát kell feláldoznunk. A római jogi írók, mint a Digesták fragmen-