Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Perveszteség perbenállás nélkül

505 is olvashatták. A magam álláspontjának igazolására örömmel láttam, hogy dr. Marton tanár úr cikkét ugyanaz a jogérzeti követelmény fűti, mint amely az ,,extraneus" érdekelteket elhanyagoló kétszemélyes szemlélet elleni támadásra engem vezetett. A másik megjegyzés bizonyos mértékig már polemikus. A cikk álláspontja szerint „az örökösödési per sorsa kérlelhetetlenül eldőlt a törvényesítéssel" és a törvényesítésnek esetleg hamis vallomások útján bekövetkezett kimondását, a hatóságok félrevezetését, sem lehetne utóbb panaszolni, mert „ilyesminek figyelembevételét nem tűrné az államfő tekintélye s a törvényesítés visszavonására nem is ismer kádenciát a törvény". Évekkel ezelőtt a Kúria elutasította a korábbi jogerős ítélettel elválasztott feleségnek a jogerős ítélet után megindított azt a keresetét, amely a házasság felbontásának érintése nélkül annak megállapítását célozta, hogy a bontóítéletben a feleség terhére megállapított vétkesség nem forgott fenn, vagyis a feleség a vétkesség alapjául szolgáló tényállásokkal nem terhelhető. Ebben az ügyben is felmerült az a kérdés, vájjon lehetséges-e oly későbbi ítélet hozatala, amely még akkor is, ha formailag a korábbi ítélet jogerejét nem érinti, de a korábbi ítélet tényállási alapjainak helyt nem állóságát mutatja ki. Vagy az egész tényállás Marton tanár úr stílusára átfordítva, — megengedhető-e oly kereset indítása, amely a jogerős ítélet tekintélyét kezdené ki. A magam részéről akkor is azon állásponton voltam, hogy bölcsebb, emberibb dolog volna egy esetleges sérelem eltávolítására a jogi eszközt megadni és hogy a bírói ítélet tekintélynek csak külső megóvása az ha a bíróság mesterségesen akadályozza meg az ítéletnek netán helytelen, vagy esetleg utólag helytelennek bizonyuló ténymegállapításai nyilt kimondását. Utaltam arra, hogy a Pp. 635. szakasz 2. bekezdése megengedi, hogy a fél, aki a Pp. X. címében szabályozott eljárásban jogsérelmet szenvedett, követelését a törvény rendes útján érvényesítheti. A Pp. 635. szakaszában megengedett második per járhat azzal az eredménnyel, hogy helytelennek fogja mutatni azt a tényállást, amelyen a Pp. X. cím alapján meghozott ítélet alapult, vagyis a Pp. — igaz, hogy e részkérdésben — nem helyezkedett az ítélet tekintélyének megóvására és az elszenvedett sérelem reparálását nem zárta el. Érzésünk szerint álérv a tekintély védelme okából az igazság kiderítésének mesterséges akadályokat támasztani. Ami Marton tanár úr cikkének speciális tényállását illeti, legyen szabad egy érdekes jogtörténeti adalékra utalni. Kövy Sándor név nélkül kéziratként kinyomtatott „Elementa iurisprudentiae Hungaricae" című könyvében beszél a hű szolgálatok jutal-