Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 1. szám - Az ügyvédség 1932-ben
62 szabadságjogok tisztelete: mind olyan értékei és eredményei az emberi életnek és együttműködésnek, egyúttal olyan kevés reális összefüggést tartanak a kari élet sajátos szükségletei és törvényei szerint kialakítandó szervezeti kérdésekkel: hogy nem szabad őket a súlyos kenyérgondokban vergődő ügyvédség életharcában, az egyik front — a másikéhoz hasonlóan szélsőséges szempontok pozícióiban elsáncolt — jelszóütegeiként felvonultatni. Az év során — szinte az organikus fejlődés természetességével — új intézmény nőtt a kari önkormányzati szervek sorában. Az Ügyvédszövetség kezdeményezésére az Országos Ügyvédi Értekezlet, az országos kamara előrevetett kísérleteként iktatódott a kar törvényes fórumai sorába: a második Értekezlet formai és tartalmi jelentőségénél fogva már túlnőtt a társadalmi jellegű kongresszusok körén és a kar reprezentáns szerveinek élére nyomult. Az aktuális szervezeti reformok közzé tartozik a budapesti Kamara vezető pártjainak az a törekvése is, amely a kamarai közgyűlések reformját és a képviseleti alapon megalakítandó közgyűlés intézményesítését kívánja. A legutóbbi idők közgyűlései külsőségeikben, programmjuk kapkodó sivárságában, határozataik ötletszerűségében, csupán a kar szenvedélyeit, vergődő határozatlanságát és legkétségbeesettebb rétegeinek politikai iskolázatlanságát tükrözték, de nem voltak kifejezői az ügyvédség nehéz időkben is féltve őrzött józanságának, a kar nagy többsége közéleti bölcsességének és hivatási méltóságának. A képviseleti alapon megalakítandó közgyűlés megszüntetné azt a mai állapotot, amelyben az ügyvédség önmaga is komolytalannak tartja egy véletlenül összeverődött és a tömegek közönye folytán többséggé avanzsált kisebbség közgyűlési határozatait és biztosítaná a budapesti ügyvédség e legpublikusabb szervének munkaképességét, visszaadva annak hagyományos méltóságát és közéleti jelentőségét. Az ügyvédség szervezetének lehetnek alaki és átmeneti fogyatékosságai: maga az ügyvédség legválságosabb küzdelmeiben sem tett engedményt hivatása méltóságának, mert magasabbrendűségének fénylő örökségét, teljességében kívánja átmenteni jobb idők boldogabb nemzedékei számára. Ma, mikor recseg és ropog körülöttünk minden, az ügyvédség talán az egyetlen rend, amely nem hódolt be a korszerű áramlatoknak: nem építette le etikai bázisát, nem tehermentesíti felfogását az érvényesülési akadályt jelentő tisztes hagyományoktól és nem egyszerűsíti életét azzal, hogy az erkölcsi gátak feladásával vesse bele magát a gazdasági küzdelembe, célul tűzve ki, hogy anyagi előnyökben visszaszerezze azt, amit tekintélyben elvesztett. A magyar ügyvédség megtörten és meggyötörten ma is úgy áll a gazdasági válsággal, társadalmi és politikai ellentétekkel fel-