Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - A gazdatartozások fizetésének ujabb szabályozásáról

478 ben csakis az h §. 1. pontja alá eső több ingatlannak és a házas belteleknek együttesen védett birtokká történő kinyilvánítása van megengedve. Eszerint bérházakat, a földbirtokos tulajdonát képező nyaralót, a mezőgazdasági ingatlanhoz nem tartozó lakóházat stb. védett birtoknak nyilvánítani nem lehet a gazdaadós egyéb ingatlanaival együttesen, A védett birtokká nyilvánítás előfeltétele az, hogy az ingatlanoknak azon terhei, amelyek 1933. október hó 24. napjáig beérkezett beadvány alapján a telekkönyvbe bejegyeztettek és még fennállanak, a kat. tiszta jövedelem tizenötszörösét, házas belteleknél pedig a házadóalap négy és félszeresét meghaladják. Végrehajtási jelzálogjog bekebelezése természetesen szintén beadvány alapján telekkönyvileg bejegyzett tételnek tekintendő, amit a Te. 63. §-ának utolsó két bekezdése külön is alátámaszt. A végrehajtást elrendelő bíróság megkeresése is telekkönyvi beadvány. Viszont az ingatlant a törvény szerint terhelő előnyös tételek, ha azok külön pénzügyi hatósági kérelem alapján telekkönyvileg biztosítva nincsenek, ebből a szempontból az ingatlan terheinek nem tekinthetők. Szemben a 6300/1932. sz. rendelet 11. §-ában foglalt szabályozással, csak a fennálló tőkeösszeg irányadó. Vélelem áll ugyan fenn, hogy a bejegyzett összeg tekintendő a követelés összegének (34. §.), amivel szemben azonban igazolható, hogy a fennálló összeg kisebb. A 6300. sz. rendelet 11. §-a az előzetes ranghelyfeljegyzést is figyelembe vette a terhelés mértékének megállapításánál, ami az új rendeletben ugyancsak elmaradt. Rendkívül fontos és elvi jelentőségű a 34. §. 3. bekezdésének azon rendelkezése, amely szerint külföldi pénzértékben meghatározott követelések pengőösszegének átszámításánál nem a Magyar Nemzeti Bank által megállapított árfolyamok az irányadók abban az esetben, ha a jelzálogjog bejegyzésében, illetőleg a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban az átszámításnak más módja (pl. meghatározott átszámítási árfolyam, aranyzáradék) van megszabva. Ezzel, bár egészen más vonatkozásban (t. i. a védett birtoki minőség előfeltételeinek meghatározásánál) kifejezésre jutott az a különben jogilag eddigelé vitássá nem tett álláspont, amely szerint az aranyklauzula egyedül és kizárólag a belföldi jognak szabályai szerint bírálandó el, arra semmiféle külföldi jogszabály (pl. Északamerikai Egyesült Államok törvényhozásának legutóbbi rendelkezései) ki nem hathatnak, és hogy a 7600/1933. M. E. sz. rendeletnek ama szabálya, amely szerint aranydollár kikötése esetén is az adós letételi kötelezettsége a hivatalos árfolyam szerint tel-