Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - Dr. Medvigy Gábor: A földteherrendezés és a kamat sorsdöntő problémái [könyvismertetés]

120 111. Mt. 432. §., 1881: XLI. t.-c. 28. §. — Kisajátítás folytán kárt szenvedett személy kártérítési követelése a kisajátítóval szemben. — Magából a kisajátítási jog elnyeréséből és gyakorlásából a kisajátítónak csak a kisajátítást szenvedő — tehát a dolog tulajdonosával vagy azzal szemben származik és pedig csakis az 1881. évi XLI. t.-c, rendelkezése szerinti eljárásban 'meghatározható kártalanítási kötelezettsége, akinek a tulajdonjoggal összeíüggő és az idézett t.-c. 28. §-ának a rendelkezése alá vonható joga áll fenn. K. A fellebbezési bíróság az alperes (kisajátító) kártalanítási kötelezettségét elsősorban abból az okból kiindulva állapította meg, hogy az, aki a kisajátítás folytán vagyonában kárt szenvedett, az a kisajátító ellenében kárának megtérítését jogszerűen igényelheti. Megállapította azonban egyszersmind azt is, hogy az alperes a felperes kártalanítását — a háztulajdonos kártalanítási igényének egyességi uton történt kielégítése után — kifejezetten és jogérvényesen kötelezte is, amivel egyben a felperesnek a kisajátított ingatlan egyik üzlethelyiségére vonatkozó bérlői minőségét is ismerte. A m. kir. Kúria azonban az alábbi kifejtett okokból az alperes kártalanítási kötelezettségét megállapíthatónak nem találta s ezért a felperes keresetét elutasította. .... Mint a fejben, . . , A fellebbezési bíróság döntésénél kiindulási alapként elsőhelyen felhívott jogelvnek a jelen esetben való alkalmazhatósága tehát ki van zárva azért, mert az a kérdés, hogy a kisajátítási jog gyakorlásából eredő kártalanításra van-e a felperesnek az 1881: XLI, t.-c. 28, §. értelmében érvényesíthető igénye a kisajátítóval (itteni alperessel) szemben, el lett döntve már a kisajátítási eljárásban. Egymagában az a körülmény, hogy a felperes által nem is az ingatlan tulajdonosától és telekkönyvi biztosítás nélkül bérelt üzlethelyiséget is magában foglaló ingatlant az alperes kisajátította s ezzel lehetetlenné vált a felperes részére az, hogy üzletét a bérelt helyiségben a szerződés időtartamából még hátralévő 3 éven át is folytathassa, a kártérítésre vonatkozó általános szabályok szerint sem ad alapot az alperes kötelezettségének a megállapítására, mert az anyagi jog szerint az, aki jogával él, az ebből másra háruló kárért nem felelős, kivéve, ha nyilvánvalóan csak károsítás céljából teszi. Az utóbbi feltétel fennforgásáról pedig a közérdekből gyakorolt kisajátításnál szó sem lehet. Végül nincs alapja a kártérítési kötelezettség megállapításának a kötelezettségnek külön történt elvállalására vont jogkövetkeztetés alapján sem. Az ingatlan tulajdonosa és a kisajátító alperes város között létrejött szerződésben az alperes részéről tett az a jognyilatkozat ugyanis, hogy „a házban lévő lakók elhelyezéséről és illetve az általuk birt lakásuknak 1927. április l-ig leendő kiürítéséről kisajátító Sz. város lesz köteles gon-