Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Az ügyvédség 1932-ben

58 ság tisztelete biztosítja, ha a közönség fel fog ocsúdni abból a meggyőződéséből, hogy sikert és eredményt csak a vesztegetés, az erőszak és befolyásolás adhatnak, akkor az ügyvédség tekintélye is vissza fogja nyerni megszokott fényét és a presztízzsel együtt gazdasági értékelését. Ilyen ok végül az annyiszor emlegetett ügyvédellenes hangulat. Ez a sokszor idézett és különösen a parlamenti vitákban vissza-visszatérő ellenszenv nem a tömegek lelkéből és mélységeiből eredő antipátia megnyilatkozása. Amikor falun és városban valahányszor vezetőembert választ a nép — az olvasóköri elnöktől a törvényhatósági és országgyűlési képviselőig — legnagyobb előszeretettel ma is jogászt, ügyvédet tesz a közbizalom letéteményesévé: akkor frivolitás ügyvédellenes hangulatról beszélni. Ez a hangulat a kar ellen mesterségesen szított atitude, amelynek oka és eredete a politikai meggondolások homályos rétegeiben gyökeredzik. A modern társadalom, amely a munkamegosztást nemcsak gazdaságilag, hanem számos vonatkozásban irányító eszméinek gondozása terén is keresztülvitte: az ügyvédségben fejlesztette ki az organizmusát, amelyben jogérzete eleven erővel lüktet Nehéz időkben, mikor az egyén a maga ezernyi gondjával birkózva a nemzet e legnagyobb kincsét óvni képtelen, az ügyvéd az, aki egész valójával a jog levegőjében élve, a jog tiszteletének minden támadásra ösztönös érzékenységgel rezonáló védelmezője és hirdetője. A parlamentben és politikai körökben annyiszor felbukkan•'; ügyvédellenes hangulat tulajdonképen mesterségesen szított bizalmatlanság, amelynek forrása hivatásunknak és a szabadságjogoknak ez összefüggéséből ered. Valahányszor az államhatalom abszolutisztikus célokat tűz maga elé, egyik első törekvése elhomályosítani azt a nimbuszt, amely a jogtalanság és igazságtalanság legkeményebb ellenfele, az ügyvédség körül lengett. A múltban is voltak korszakok, amelyben az ügyvédet tolták előre a társadalmi és gazdasági élet bűnbakjaként és nem véletlen, hogy a magyar nemzet történetének épen legsötétebb korszakai voltak ezek. A gazdasági és jogélet e vigasztalan perspektívájában élt és dolgozott az elmúlt évben a magyar ügyvédség. Az esztendő első heteiben, mintegy narkotikumául a hétköznapok boruló szürkeségének, a budapesti Kamarát a tisztújítás izgalmai foglalkoztatták. A közelmúltban a pártokat a választási összecsapás hevességének látszata ellenére, elvi, programmbeli ellentétek alig választották el. Ezúttal a pártok már túlnőttek a személyi csoportosulásokon és szélesen differenciálódott programmbeli elkülönülésben vonultak fel. Amint azonban a csata heveben gyakran történni szokott, a szembenálló erők összekuszálódtak, kereszteződtek és a döntő ütközetben végül is egészei