Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - Perveszteség perbenállás nélkül

439 alább annyit szeretnék, amennyi az előkészületi cselekményeknek megfelel. Másodszor a 199. §-ba feltétlenül fel kell venni a meghallgatandó személyek közé az elhunyt apa örökösét (törvényes — végrendeleti) is, kinek, mint kimutattam, az egész eljárás közvetlenül bőrére megy. A fentiek után ezt a pontot felesleges tovább megokolni. Végül annak megállapítását, hogy a törvényesítés előfeltételei megvannak-e, bírói eljárásra kellene bízni, melyben független bírói személy akár ítélettel (megállapító per), akár perenkívüli eljárással, de mindenesetre a bírói tényállásmegállapítás teljes garanciájával hozza tisztába a törvényesítés előfeltételeiként megszabott tényeket. Ezek a tények eminenter magánjogi természetűek és az érdekelteknek gyakran egész vagyoni vagy személyi exisztenciáját érintik, a bírói eljárás tehát a legteljesebb mértékben megokolt mindkét fél érdekében. Mert ne feledjük el, hogy e ponton nemcsak az örökös szorul rá a bírói pártatlanság garanciáira, hanem esetleg — talán még gyakrabban — a törvényesítést kérő fél is a befolyásos atyafiság illegitim mesterkedéseivel szemben! Ezt a pontot ismét nem kell bővebben megokolni. Megokolásul szolgál az egész 1869. évi IV. t.-c. léte, mely — az összes kultúrnemzetek példájára — elválasztja a jogkérdésekben való bíráskodást a lényegesen más természetű közigazgatási tevékenységtől. Csak egy ponton kívánok e tekintetben a mai szabályozás kiáltó hiányosságára rámutatni, s ez az, hogy a mai rend szerint, mikor közigazgatási szerv veszi fel a bizonyítást a törvényesítés alapjául szolgáló ténykérdésekben: a tanúvallomások (természetszerűleg egyike a leggyakrabban alkalmazásba jövő bizonyítékoknak!), melyeken egy egész vagyon, sőt talán egy egész élet sorsa fordul, még csak büntetőjogi felelősség szankciója alatt sem állanak, mert hisz a közigazgatási szerv által eskü nélkül (!) felvett vallomás már ezért kiesik a hamis tanúzás vádja alól (Btk. 215. §.), a 400. §. szerint megalkotható intellektuális közokirathamisítás vádja pedig a mai hiányos szabályozásnál, melynél a vallomások szóbeszédekre, állítólag tett kijelentésekre, társaságbeli viselkedésekre stb. is vonatkozhatnak, legtöbbször gyakorlati nehézségeken hiúsul meg, mert hisz egy elhunyt egyén így is — úgy is értelmezhető nyilatkozatainak bizonyos irányban való kiszínezése, elmagyarázása, elferdítése, talán megtoldása vagy ellenkezőleg megkurtítása (fontos körülmények elhallgatása) a 400. §-hoz szükséges szándékosság megállapíthatása alól legtöbbször