Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - Perveszteség perbenállás nélkül

436 az eljáró közigazgatási hatóságok (minisztérium, árvaszék) a Mt. 199. §. szerint őt nem tartoztak meghallgatni, mégcsak értesíteni sem, sőt a skrupulózus árvaszéki és minisztériumi referensek még az aktákba való utólagos betekintést is megtagadják tőle, mint a törvény szerint az ügyön kívülálló „idegen" személytől. Ha valami protekcióval mégis beletekinthet az iratokba, onnan megtudhatja, hogy az anya által folyamatba tett törvényesítési eljárás során pl. tanúkat hallgattak ki, kik vallották, hogy jelen voltak akkor, mikor az elhunyt ilyen és olyan alkalommal, ebben és abban a társaságban kijelentette, hogy az anyát el fogja venni (vele már itt-ott, mint feleségével jelent meg) s ezzel a gyermekeket törvényesíteni kívánja, s ez alapon az árvaszék, melynek természetes kötelessége és tendenciája a kiskorúak érdekét pártfogolni, kedvező előterjesztést tett a miniszterhez, ez utóbbi az államfőhöz, így a törvényesítés megtörtént. Igaz, hogy az örökös, ha szóhoz jut, talán tudta volna az ügyet egész más megvilágításba is helyezni, pl. tudta volna bizonyítani, hogy a kihallgatott tanúk vallomása nem megbízható; hogy ezek az elhunytat csak felületesen vagy talán egyáltalán nem ismerték, így csak távoli hallomás után könnyelműen vagy pajtáskodásból, vagy egyenesen a törvényesítést kérő felbujtására hamisan vallottak; — talán tudott volna kétségtelen ellenbizonyítékokat (leveleket, okiratokat) produkálni, melyek a felvonultatott tanúk fecsegéseit egyszerre leleplezik és felborítják. Mindez azonban most már késő, mert királyi (kormányzói) szó hangzott el az ügyben, melyet kompromittálni nem lehet, nem szabad, nincs is rá mód adva a törvényben. így nevezetesen a most megnyíló örökösödési perben sem szabad, nézetem szerint, a bíróságnak ezt a pontot mégcsak firtatni is engedni. Az örökösödési per sorsa kérlelhetetlenül eldőlt a törvényesítéssel, mert hisz a gyermek feltétlenül megelőzi a felmenőt, testvért, azt pedig, hogy a gyermek valóban gyermeke-e, többé kétségbevonni nem lehet, nem szabad, még akkor sem, ha az örökös napnál világosabban bebizonyítaná, hogy az ügyben könnyelmű tanúságtétel, vagy épen összejátszás és hamis vallomás, hamis okiratok felhasználása alapján, a hatóságok félrevezetésével történt intézkedés. Ilyesminek figyelembevételét nem tűrné az államfő tekintélye, s a törvényesítés „visszavonására" nem is ismer kádenciát a törvény. Vagyis ezzel igazolva van a címben adott körülírás: ez az örökös pervesztes lesz (érdemben), még pedig minden orvoslás lehetősége nélkül, a neki már átadott hagyatékra nézve anélkül, hogy valaha is perben állott volna, sőt az j