Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - Behajthatók-e a 25 pengőn aluli követelések?

107 gépkocsi bizonytalan mozgását látta, az amellett való elsiklást megkísérelte. A gépkocsi vezetőjét nyilván hiba terheli, mert kellő gondosság mellett számolnia kellett azzal, hogy a már cik-cakosan mozgó súlyos gépkocsival a sikos és lejtős úton a gyorsan közeledő motorkerékpár előtt az úttest túlsó oldalára átjutni nem tud, sem a gépkocsiját — szükség esetén — kellő időben megállítani vagy annyira lefékezni nem tudja, hogy az úton nagy sebességgel felfelé haladó néhai P. V. a motorjával még a gépkocsi előtt vagy a gépkocsi mellett elhaladhasson. De a felperes elhalt férje is súlyos gondatlanságot követett el azzal, hogy a nagyobb sebesség mellett nem kellő figyelemmel, a feleségével beszélgetve jött felfelé az úton és habár látta, hegy a postagépkocsi a motorkerékpár haladási irányába átvág az úttest jobb oldalról, s hogy az a sikos úttesten bizonytalanul, cik-cakban halad, s a motorkerékpár előtt akar az úttest baloldalára jutni, nyomban meg nem állott, sem a kerékpár sebességét annyira le nem mérsékelte, hogy a postakocsi előtte elhaladhasson, s ekként a balesetének maga is okozója volt. Helyes a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amely szerint tekintettel arra, hogy mindkét jármű vezetője a baleset előidézésében egyformán hibás volt, a kárt a felek között egyenlő arányban megosztotta és ekként az alperes a felperes és gyermekei részére kártérítésképen csak az elmaradt tartás és neveltetési költség felerészének a megfizetésére kötelezte. (1933. jún. 28. — P. II. 1726/1933.) 97. Mt. 1742. §. — A károsult kizárólagos vétkessége. K. Felperes a fellebbezési bíróságnak elutasító ítéletét egyedül azon az alapon támadta meg felülvizsgálati panasszal, hogy a fellebbezési bíróság — a felülvizsgálati vitatás szerint — nyilván helytelen ténybeli következtetéssel állapította meg azt; miszerint a bekövetkezett, perbeli balesetet az ő (a. felperes) kizárólagos hibája okozta és azt vitatta, hogy az alperesnek az a mulasztása, amely szerint a szóban levő vasbódét, noha az ott azelőtt (évekkel) volt megállóhelyet megszüntette — ott meghagyta, az alperes részéről is gondatlan eljárásnak tekintendő; mert — vitatása szerint — a vasbódénak eredeti helyén való meghagyásával benne azt a hitet kelthette, hogy a villamos a vasbódénál megáll. A felperesnek ez a felülvizsgálati panasza alaptalan. Felülvizsgálati megtámadás hiányában ugyanis az ehelyütt is irányadó a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntésénél alapul vett tényállás, hogy: a perbeli baleset idején szolgálatot teljesítő közlekedési rendőr a szóban levő villamosnak a Baross-utca irányában szabad jelzést adott, a villamos kocsi vezetője lassú, 6 kilométeres sebességnél nem gyorsabb menetben és erősen csengetve vezette a baleset színhelyén a villamos kocsit, hogy amikor a felperes a vasbódé előtt a pályatestre lépett, a vezető azonnal lefékezte a lassan haladó villamos kocsit úgy, hogy az 3—4 lépésnyire már meg tudott állani, hogy ezzel szemben a felperes a legelemibb óvatosság ellenére, legnagyobb mértékben gondatlanul, ahelyett, hogy körültekintett és bevárta volna a villamos kocsi elhaladását, közvetlenül a csengetve haladó villamos kocsi előtt a pályatestre lépett, annak ellenére hogy ott megállóhely nem volt.