Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Devizajogi határozatok

53 nemben. Egy bécsi biztosító társaság egy dollárbiztosítás során, mikor dollár helyett schillinget fizettek: megtagadta a nyugta kiállítását. A biztosított nyugta kiállítására perel; a biztosítársaság arra az álláspontra helyezkedett, hogy csak a kikötött pénznemben történő fizetést köteles elfogadni. Kár esetén ő is effektív dollárt fizet, ha díjait effektív dollárban szedi be. Schillinget csak akkor fogad el, ha az elfogadott schillingfizetéssel arányban ugyancsak jogosult schillingben fizetni. Mindkét fórum elutasította a felperest nyugta kiadása iránti igényével, többek között azzal az indokolással, hogy a biztosított nem volt jogosult a bécsi hivatalos árfolyam szerinti schillinget felajánlani, legfeljebb a newyorki schillingárfolyam szerintit, tekintve, hogy a fizetésnek megállapodás szerint New-Yorkra szóló csekkben kellett történnie. Hasonló eredményre jut az innsbruski Landesgerichí 1932. aug. 31.-i 2Cg. 196/32. sz. ítélete (megjelent a Rechtsprechung'" 1932. évi 10. számában). Az ítélet szerint az adós valóságos külföldi pénznemben kifejezett tartozásától belföldi pénznemben való teljesítéssel nem szabadulhat, ha a hitelező ezidöszerini a fizetéshez nem ragaszkodik. Az indokolás szerint az a körülmény, hogy schweizi frankban való fizetés jelenleg lehetetlen, a belföldi pénznemben való fizetést csak akkor teszi jogosulttá, ha a hitelező a tartozás ezidőszerintí visszafizetéséhez ragaszkodik. Még az effektív külföldi pénznemben való fizetésre történő felhívás megtörténte sem teszi jogosulttá a schillingben való fizetést, ha — mint a konkrét esetben — a hitelező a fizetésre határidőt nem tűzött ki és a perlés kilátásba helyezésével sem ragaszkodott a minden körülmények között való fizetéshez. Ez a határozat egyébként érdekes azért is, mert a banküzleti feltételekkel és a bank és üzletfelei közötti jogviszonyra való kihatásával foglalkozik. Ezek az üzleti szabályok rendszerint azt a rendelkezést tartalmazzák, hogy a külföldi valutára szóló folyószámlák szaldója más megállapodás hiányában a megfelelő pénznem devizájában fizetendő. Miután a perben vitássá tétetett, hogy vájjon valóságos valutartozásról van-e szó, a bíróság ezt a kérdést is vizsgálat tárgyává tette és arra a megállapításra jutott, hogy az üzleti feltételeket is tartalmazó első folyószámlakivonat tudomásul vételével, valóságos külföldi pénznemre szóló kötelezettségre jött létre megállapodás. A bíróság itt arra a helyes álláspontra helyezkedik, hogy nem volna helyes, hogy a fél a külföldi valutahitel olcsóbb kamatját veszi igénybe, másfelől azonban az effektív tartozás kötelezettségét nem ismeri el.