Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - Behajthatók-e a 25 pengőn aluli követelések?

101 tekinteni és a jelzálogos hitelezőit jogosultnak kell elismerni arra, hogy ha az ingatlan tulajdonosa által kiállított érvénytelen váltó nem is alkalmas arra, hogy az alperes annak alapján a zálogjog keretében jogokat érvényesítsen, — köztörvényi alapon fennálló követelésének kielégítését a zálogjog sorrendjében követelhesse. — II. Az 1920; XXXVI. t.-c. 56. §-ának 2. bekezdésében foglalt az a szabály, hogy a vevőkkel a vételár törlesztésére felvett kölcsönért egyetemleges kötelezettséget vállaltatni tilos, nem vonatkozik oly vevőkre, kik ugyanazt a részletet eszmei hányadokban veszik meg. (K. 1933. máj. 17. — P. VII. 820/1933.) 92. Mt. 977. §. — 1932: VI. t.-c. 9. §. — Kizsákmányoló szerződés. — I. Semmis az a szerződés, amellyel valaki másnak megszorult helyzetét kihasználva, a maga vagy harmadik személy részére a másik fél tetemes kárával ingyenes előnyt, vagy feltűnően aránytalan nyereséget köt ki vagy szerez. II. Ennek a jogszabálynak alkalmazása szempontjából a szorult helyzet oly viszonyok összessége, amelyek a személyt gazdasági létének tovább folytatása végett olyan ügyletkötésre kényszerítik, amelyet akar, de nem helyesel, amelyet nagyobb hátrányoknak legalább ideiglenes elkerülése végett kénytelen megkötni, habár ez által helyzetének nehézsége utóbb csak fokozódik. A szorultság tehát nem egyértelmű a vagyontalan, nélkülözésekkel járó, szűkös helyzettel; a vagyonos ember is juthat szorult helyzetbe, mert a szorultság fogalmát betöltő helyzet — bármi vagy bárki, vétlenül vagy vétkesen okozta azt — beállott már akkor, ha valaki fizetési zavarokkal küzd, esedékes kötelezettségeit teljesíteni, mellőzhetetlen szükségleteit kielégíteni nem tudja. Az is közömbös, hogy az ügyletet a felek melyike ajánlotta, vagy kezdeményezte; mert a szorultság kihasználásának fogalmához nem szükséges a célzatosság, hanem elegendő a tiltott mértékű előny elfogadása annak részéről, aki a másik félnek általában szorult helyzetét tudja, habár a megszorult vagyoni helyzetének minden részletét nem is ismeri. III. Az előrebocsátott jogszabály alkalmazása körében nem kifogásolhatók az általában szokásos és az üzlet természetére való tekintettel a kereskedelmi felfogás szerint igazolt árak. A tőzsdére bevezetett értékpapíroknak megfelelő ellenértéke pedig az általános felfogás szerint azoknak a tőzsdén jegyzett forgalmi ára. K. Ad I., II. Ilyen elvi felfogás mellett a tanuk vallomásaiból helyesen vont következtetést a fellebbezési bíróság arra, hogy a felperes 1924. június hó 14. napját megelőző és az azt követő időben még 1926. március hó 18. napján is szorult helyzetben volt, amiről az alperesnek tudnia kellett; és így jogszerű a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja is, hogy az 1926. március hó 18. napján kelt 13. ./• alatti ügylet az 1924. évi június hó 14. napján kelt E/F., G/F. és 3. ./• alatti ügyletek érvényes megerősítésének