Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - Jogszabály nem ismerése - ment

415 és tévedett a bontóperben ítélkező bíróság, amikor a gyermeket törvénytelen származásúnak minősítette, méltánytalan volna, hogy az örökhagyónak az ezen hatósági tévedések által befolyásolt magatartása törvényes örököseinek jogsérelmére váljék. Megint csak visszajutottunk ahhoz, hogy a jog nem ismerés következéseit a menthető tévedés távoztathatja el. (A hatóság hibájából a félre való semlegesítésén 1. Vági József cikkét Polgári Jog 1929. évf. 215. 1. és 1931. évf. 371. oldal.) Különálló a Kúria a P. II. 3752/931. számú ítélete. Az alperes egyesület elbocsájtott tisztviselőjével szemben levélben elismerte a felperesnek törvény szerint megillető jogát a végkielégítéshez. A Kúria a végkielégítés iránti igényt elutasította azzal, hogy bár alperes a törvény szerinti végkielégítési jogot elismerte, ennek az elismerésnek azonban tartalma nincs, minthogy a felperesnek törvény alapján végkielégítési igénye nincs. Itt is nyilvánvaló az alperes egyesület tévedése. A kijelentést nyilván azon hiszemben tette, hogy a felperesnek végkielégítéshez törvény adta joga van. Ha a törvény nem ismerése védelmül nem volna felhozható, úgy az elismerés alapján az alperes kötelezendő lett volna, annálinkább, mert hiszen az elismerés abstrakt, a jogcímtől elszakított ügylet; (a Kúria P. I. 496/1921. számú határozata szerint fenn nem álló kötelezettség elismerése nem kötelező. Szladits gyűjtemény 274. lap.) mégis helyesnek érezzük a Kúria döntését, mert alperes nyilván nem akart kijelentésével többet mondani, minthogy elismeri a felperes oly igényét, amely törvényre alapítható, de egy a törvény szerint meg nem álló kötelezettséget ajándékszerűen az alperes nem kívánt magára vállalni, ahogy Grosschmíd a hasonló helyzeteket jellemzi, a felperes kapott ugyan mogyorót, de bél nem volt benne. Ebben az esetben tehát tulaj donképen a téves jogi elképzelés alapján tett kijelentés nem is hatálytalan, hanem a kijelentés saját valódi tartalma szerint bíráltatik el. A kijelentéssel a felperes gazdagítása nem céloztatott, csak a törvény szerint fennálló jogi helyzet ismertetett el; amikor tehát a felperes végkielégítési igénye elutasíttatott, ez az elutasítás nem a kijelentés ellenére, annak tévedés címén való érvénytelensége alapján, hanem a kijelentés érvényessége, a kijelentés tartalma alapján utasíttatott el, mert a felperes azt kapja, amihez törvény szerint jussa volna, ez pedig egyenlő lévén semmivel, felperes tehát a kijelentés alapján nem kap semmit. Itt tehát a jog nemismerés közönbösíttetett, következések nélkül maradt, nem a következések alóli utólagos mentesítés révén, hanem mert ab ovo ily következés a jog nemismerésnek nem volt velejárója. B. S.