Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 8. szám - Jogszabály nem ismerése - ment
413 nem ment, a maga határozott kiképzettségével úgy hat, mint amelynek alkalmazása kételyeket nem támaszt. A Kúria gyakorlata rövid időn belül négy esetet vetett fel, amelyek mindegyike — ha a jogászi analizis szerint nem kerül is ellemondásba a kötelező jogismerés tételével, lényegét tekintve, mégis csak akként jellemezhető, hogy a jogszabály nem ismerése ment. Két esetben a jogszabály nem ismerésének következését a tévedés címén hárította el a bíróság. A Kúria P. V. 1320/1932. szám alatt elbírált esetben a peres felek között Baján a 4420/1918. számú rendelet hatálya idején ingatlan átruházásra szóbeli megállapodás jött létre. Az eladó másnap a kapott foglalót vissza akarta adni, mire a foglaló kétszeresét követelte a vevő. Eladó, hogy a kétszeres foglaló fizetés vélt kötelezettségétől meneküljön, megkötötte az írásbeli szerződést, amelyet utóbb keresettel érvényteleníteni kért. A pécsi kir. ítélőtábla az elutasító elsőbírói ítélet megváltoztatásával a keresetnek helyt adott és a Kúria a felülvizsgálatot elutasította. A Kúria szerint helyes az a táblai állásfoglalás, hogy az eladó az ügyletkötés okát illetően lényeges tévedésben volt, mert a 4420/918. számú rendelet életbeléptét követően bekövetkezett forradalom, majd az 1918. november közepe táján történt megszállás a rendelet köztudomásra jutását Baján megnehezítette. Minthogy eladó a rendelet ismeretének hiányában nem tudott arról, hogy a szóbeli ingatlan átruházó-ügylet érvénytelen és őt a foglaló kétszeres összegének visszafizetése nem terheli, menthető tévedésben volt. A másik esetben az örökhagyó még életében egyik ingatlanát még 1918. előtt egyik gyermekének ajándékozta, aki az ingatlan birtokába is lépett, azon gazdálkodott és építkezett és akinek halála után gyermeke — az örökhagyó unokája — vette át az ingatlant. Az ingatlan azonban továbbra is az örökhagyó nevén maradt és a hagyatéki tárgyaláson a többi örökös az örökhagyó nevén álló ezt az ingatlant is a hagyatékhoz tartozóként leltároztatta, ami ellen a megajándékozott fia tiltakozott ugyan, de a közjegyző azon kijelentése alapján, hogy tulajdonjogát az ingatlanokra szerzési okirat hiányában nem érvényesítheti, az ingatlannak az örökösök között való felosztásához hozzájárult. Utóbb azonban az ingatlan tulajdonjoga iránt per inindíítatott és a kír. Kúria a táblai ítélet megváltoztatásával P. I. 689/931. számú ítéletével a felperes javára az ingatlan tulajdonjogát megítélte. A Kúria indokolása szerint a felperesnek a hagyatéki tárgyaláson tanúsított az a magatartása, hogy a kérdéses ingatlannak az örökösök között való felosztásához hozzájárult, vele szemben nem joghatályos, 2*
