Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - II. Törvényes zálogjog és igényper

5(1 már állandóan helyt adtak s a kir. Törvényszék ezeket az ítéleteket helyben is hagyta. A budapesti Királyi Táblának is alkalma volt egyízben állást foglalni ebben a kérdésben (P. XIV. 5760 1929.) és ítéletében kivette a törvényes zálogjog hatálya alól az ideiglenesen a haszonbérlemény területén elhelyezeti cséplőgépet és azt az igénykereset folytán a zár alól feloldotta. Ezt a fejlődést, amely útját egyengette a magánjogi törvénykönyv 1503. §-ában foglalt szabálynak, az utóbbi időben megszakította a kir. Kúria C. V. 3797/1929. számú ítélete (kelt 1931. jún. 2.-án), amely a Vht. 72. §-ának azon rendelkezéséből, amely csupán a törvény által tiltott módon a bérlő birtokába jutott tárgyakat veszi ki a törvényes zálogjog hatálya alól, más tárgyak tekintetében azonban akár birtokában, akár birlalatában vannak a bérlőnek, kivételt nem tesz, — odakonkludál, hogy csak olyan tárgyakra nem illeti a bérbeadót a törvényes zálogjog, amelyek a bérlőnek még csak birlalatába jutottnak sem tekinthetők (pl. a látogatóba jött vendégnek felakasztott kabátja) ellenben a beraktározott ingók a bérlő, a beraktározási vállalkozó birlalatába jutottak és így azokra a bérbeadót a törvényes zálogjog megilleti. Ez a visszaesés a törvényes zálogjog helyes fejlődésében annál sajnálatosabb, mert hiszen a bírói gyakorlat egyéb kérdésekben is túlnyomóan alkalmazkodik a magánjogi törvénykönyv javaslatának szabályaihoz, annyival is inkább, mert hiszen a javaslat úgyis nagyrészt a bírói gyakorlatban már kifejlődött jogelveket kodifikálta. Továbbá egyes újabb törvényeinkben foglalt szabályozás s az azokban nyilvánuló törvényhozási intenció még inkább elfogadhatóvá teszi a törvényes zálogjog terjedelmének a fentebb kifejtett észszerű megszorítását. Nevezetesen a Te. 66. §-a szerint nem lehet lefoglalni a végrehajtást szenvedő birlalatában levő ingóságot, ha a körülményekből minden bizonyítás nélkül is kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy az nem a végrehajtást szenvedő tulajdona. Ennél a szabálynál a törvény nem tesz kivételt a törvényes zálogjog tekintetében, vagyis a szabály a törvényes zálogjoggal biztosított követelés behajtásánál is alkalmazható. Már pedig a beraktározónál kétségtelen, hogy mások tulajdonát őrzi, hogy tehát a raktárában levő ingók másnak a tulajdonai. Még inkább mutatja, hogy újabb törvényeink célja az ilyen ingókat a foglalás alól mentesíteni, a közadók kezeléséről szóló 1923: VII. t.-c. 48. §-a, amely a köztartozások miatt vezetett foglalásnál indítható igénypereket igen szük körre szorította, de még ez is megengedi az igényper indítását a feldolgozás, fuvarozás, eladás, elraktározás céljából, ügyvédnek s közjegyzőnek pedig bármily célból étadott tárgyak tekintetében. Ha tehát a legnagyobb privilégiumot élvező Kincstárral szemben is helye van a felsorolt esetekben igénypernek, úgy a bérbeadó törvényes zálogjogát is legalább