Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Dr. Sárffy Andor: Magánjogi alapismeretek [könyvismertetés]

ESETTÁR*) MAGÁNJOG. 73. Mt. 90. §. — Alapítvány képviselete. — Az alapítvány képviseletére az alapító által az alapítvány kezelésére kijelölt szerv hivatott. A kezelésre kijelölt szervnek képviseleti jogosultsága sem tehető függővé az alapítólevél kormányhatósági jóváhagyásától akkor, amikor magának az alapítványnak létrejötte a jóváhagyástól független, hanem a képviseleti jog a kezelő szervet illeti, ha csak a kezelést vissza nem utasítja. (K. 1933. ápr. 27. — P. I. 3217/1931.) 74. H. T. 80. §. a) pont. — Kémgyanus magatartással elkövetett házastársi kötelességszegés. — A házasfélnek oly magatartása, amely alaposan gyanússá teszi, hogy hazája ellen kémszolgálatot teljesít, a házastárssal szemben is súlyos kötelességszegés, mert alkalmas a házasfeleket megillető megbecsülés lerontására és alkalmas arra is, hogy a házastársát egyik legnemesebb érzésében súlyosan megbántsa. (K. 1933. máj. 3. — P. III. 2574/1932.) 75. Mt. 140. §. — Beruházott különvagyon levonása a közszerzeménybőL — A beruházott különvagyon értéke a közszerzeményt terheli és így annak értéke a közszerzeményből levonandó. K. Jogszabály ugyan, hogy a beruházott különvagyon értéke a közszerzeményt terheli és így annak értéke a közszerzeményből levonandó. A m. kir. Kúria azonban alperesnek az apai különvagyon befektetésre vonatkozó kifogását bizonyítottnak s így alaposnak nem találta. Ugyanis az elsőfokú eljárás során történt meghallgatása rendén maga alperes adta elő, hogy apjának a felperessel való házassága megkötésekor még nem volt földje, mert az első amerikai tartózkodása alatt küldött pénzből a K. I. által vett 2 hold dögei föld a K. nevén állott; a K. által megadott 500 forintból pedig a második amerikai út költségeit fedezte. A K. I. és Id. S. L. tanúk valomásaival pedig bizonyítva van, hogy néhai B. I. a dögei hold föld fejében, annak eladási árából csak 500 forintot kapott. Emellett a R. M. vallomása szerint is tény az, hogy a szabolcsveresmarti legelőilletőség is, amelyet néhai B. I. az 1927. évi "március hó 27. napján közjegyzői okiratba foglalt jogügylettel, Gy. J.-nek maga adott el, az alperes apja házasságának megkötése után és pedig ennek második amerikai tartózkodása idején szereztetett. (1910. vagy 1911. évben). Való ugyan, hogy fennálló anyagjogi személy értelmében a vevő ál-