Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - A külföldi hitelezők perei és az ügyvédség

390 voltak alkalmasak arra, hogy a házrészvénytársaságok felszámoljanak. Az illetékegyenérték ma már elvesztette pénzügyi ethikai alapját, hiszen a részvénytársaságok is fizetnek vagyonadót. De ha ennek ellenére, megmaradna a kétszeres megterhelés, akkor is lehetővé kell tenni a 10 évre szóló megállapítások felmondását. Nem igazságos 10 éven keresztül egy konjunkturális időszakban megállapított értékelés után szedni ezt a terhet, amikor annak alapja nagyon megváltozott. Sok panasz hangzott el a bízottság munkája során az alsóbb illetékügyi hatóságok nehézkes munkája ellen. Különösen vidékről emlegették ezeket a panaszokat, s mi szükségesnek tartjuk, hogy lapunk nyilvánossága előtt is szót emeljünk e panaszok orvoslása érdekében. Amikor a kincstár a közterhek beszolgáltatása terén a legerélyesebben jár el, s a legnagyobb áldozatot kívánja polgáraitól, akkor saját adminisztrációjának viszont a tökéletesség csúcsteljesítményét kell ellenszolgáltatásul nyújtania. E téren is sürgős intézkedéseket kérünk. Dr. Pályi Gyula. A külföldi hitelezők perei és az ügyvédség. Anélkül, hogy érdemi vita tárgyává tennők a pengővédelem érdekében a magánjog területére is benyúló korlátozásokat, úgy gondoljuk, hogy a gazdasági élet minden tényezője egyformán gondolkozik atekintetben, hogy a 4550/1931. M. E. sz. rendeletnek az az intézkedése, mely nemcsak a végrehajtás stádiumában, hanem a per folyamata alatt is a külföldi hitelező javára folyó perek felfüggesztését rendeli el, célját tévesztett rendelkezés. Magának a peres ügynek, tehát a felek közötti vitás kérdésnek ítélettel történő rendezése nem befolyásolhatja károsan valutáris helyzetünket. A valutavédelmi szempont teljes mértékben érvényesül, ha a végrehajtási tilalom tartatik fenn. A perfelfüggesztés nem valutavédelmi, hanem lényegében az adósoknak egy kis kategóriájára kiterjedő indokolatlan adósvédelmi rendelkezés. A pereknek a felfüggesztése az eddigi legislativ intézkedések szerint, vagy a peres felek személyében rejlő okok miatt (háborúba vonultság, gazdavédelem), vagy az okból történt, hogy más eljárás eredményétől függött a per sorsa, mely más eljárás eredményének bevárása a per ökonómia és a perek meggátlása céljából mutatkozott szükségesnek. Az említett rendeletnél egyik ok sem forog fenn. Az általános, a jövőben bekövetkezhető devizaintézkedések semmiesetre sem lehetnek behatással arra, hogy pl. X. részvénytársaságnak John Kelly angol hitelezővel szemben fennálló jogviszonyában — tegyük fel — a quanti mínorís kifogás helytálló-e vagy sem. De az sem lehet cél, hogy éppen a külföldi hitelezőkkel szemben adósok, akik a rendelet szerint amúgy is védve vannak, azáltal, hogy végre-