Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - A devizarendeletek és a perköltség

387 dukálni a Magyar Nemzeti Bank halasztást adó vagy fizetést tiltó nyilatkozatát. Tudjuk azonban, hogy ha alperest a bíróság ez akadály hijján el is marasztalja, felperes még nem tudja a végrehajtást elrendeltetni a devizakorlátozások szerinti fizetésre kötelezett adósa ellen, ha nem tudja a M. N. B. végrehajtási engedélyét bemutatni. Kérdés már most: felperesi ügyvéd be tudja-e ennek ellenére is hajtani költségeit, avagy kell-e erre behajtási engedély, más szóval: vájjon a végrehajtást korlátoló rendelkezések hatálya alá esnek-e a perköltségek is? A válaszok megoszlanak. Az egyik álláspont szerint — és ez a túlnyomó —, a behajtási tilalom a perköltségekre is vonatkozik, és pedig azzal az indokolással, hogy a perköltség a főkövetelés járuléka és mint ilyen, annak jogi sorsát osztja. Ezt mondta ki röviddel ezelőtt a Budapesti fvitelí törvényszék 21. Pf. 17894/1933. döntése (Medzihradszky r Jogesetek 1933: 150. sz.) is. Ám éppen ezen döntésnek itt bővebben ismertetni nem kívánt indokolásából a fvitelí törvényszéknek oly elvi álláspontjára lehet következtetni, hogy az esetben, ha a perbeli jogi képviselő a Ppé. 18. §-a értelmében saját nevében kéri a perköltségek erejéig a végrehajtást, az elrendelendő, behajtási engedélyre erészben szükség nincs. Van azután álláspont, amely szerint a perköltség nem esik a devizatilalmi rendeletek hatálya alá. így döntött pl. a Bpesti Tábla 8570/1932. határozatában (Magyar törvénykezés 1933: 35. lap) és a Bpesti árú- és értéktőzsde választott bírósága 478/1933. h. sz. ítéletében (Ker. Jog 1933, márciusi szám). Jogszabályi érveket mindegyik álláspont tekintetében pro és kontra egyaránt lehet találni, ám leghelyesebb a gazdasági igazság szerint rendezni a dolgot. Már pedig így nézve, teljesen indokolatlan a perköltség behajtást is tilalom alá vetni, hiszen a költségek belföldi ügyvédet illetnek. A külföldi hitelezővel szemben fennálló fizetési tilalomnak sem az a célja, hogy az adós moratóriumot élvezzen, hanem hogy végeredményben a fizetési eszközök ne menjenek külföldre, és ne rontsák valutánkat. Helyes álláspontnak tehát azt találom, hogy a kényszerbehajtásnak a költségekre vonatkozóan ne legyen akadálya akkor sem, ha egyébként a tőke erejéig végrehajtás nem is vezethető. Ezzel, az intézmény céljából derivált eredménnyel szemben nem lehet jelentőséget tulajdonítani annak a dogmatikus érvnek, hogy a perköltségkövetelés járulékos, és ezért osztania kell a főkövetelés sorsát, mert vájjon a bértőke előnyössége kiterjed-e akár csak a kamatra