Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Az Országos Ügyvédszövetség IV. vándorgyűlése (Pécs 1933. junius 28.-julius 1.)

383 legfeljebb másodosztályú rendnek ismeri el és természetes birtokállománya terhére egyéb, megbízhatóbbaknak és nagyobb nemzetfenntartó erejüeknek prédikált rétegeket részesít előnyökben. Csak a most kifejtettek alapján magyarázható meg az a feltűnő jelenség, hogy a vándorgyűlésnek az ügyvédi kar túlzsúfoltságának kérdésével és egyéb időszerű fontos kari problémákkal foglalkozó I. szakosztálya határozatait az eddigi vándorgyűlésekénél lényegesen szűkebb és szerényebb keretben fogalmazta meg és kizárólag a jegyzői magánmunkálatok megszűntetését, az ügynökök szerződéskészítő jogának megvonását, a zugírászati törvény végre-valahára való megalkotását és a Pp. értékhatárainak visszaállítását követelte oly reformokként, amelyek az ügyvéri kar további boldogulásának alappillérei. Bár helyeseljük azt az irányzatot, amely az apró részletkérdéseket a vándorgyűlési határozatokból épen e határozatok méltóságának ás átütő erejének megóvása és öregbítése céljából kiküszöböli, — nem hallgathatjuk el, hogy szívesen láttuk volna a határozatok között az okirati kényszer, az összeférhetetlenség, a kötelező ügyvédi képviselet kiterjesztése, bírói állások ügyvédekkel való betöltése, a közigazgatási bírósági eljárás ügyvédi problematikájának felvetését is, mint amely kérdések a határozatokban érintetteknél aligha csekélyebb jelentőségűek. Viszont helyeseljük azt, hogy a vándorgyűlés a zárt szám kérdésében tartózkodott az állásfoglalástól; mert semmiképen sem lehet megnyugtató az egész kart érintő belső szervezeti kérdéseknek de vobis sine vobis módján egy vándorgyűlésen megjelent és nem feltétlenül országos erőviszonyokat képviselő néhányszáz ügyvédnek döntése. A zugírászat elleni hatályosabb védekezéssel és a jegyzői magánmunkálatokkal foglalkozó II. bizottság határozataiban nem hozott újat; aminthogy a két probléma közismertsége, kidolgozottsága és — valljuk be —: egyszerűsége mellett nem is igen hozhatott. Helyesen hangsúlyozta azonban egyrészt azt, hogy a zúgírászat tényálladéki elemét nem képezheti a tevékenységnek díjért vagy ellenszolgáltatásért vállalása vagy rendszeressége, másrészt tapintatosan, de nyomatékosan mutatott át azokra az állametikaí szempontokra is, amelyek a jegyzői magánmunkálatok megszűntetését követelik. Fontosabb e szakosztály határozatainál Kramer Emilnek és Vészi Mátyásnak a Véleményes Javaslatok sorozatában megjelent előterjesztése, amely valóságos monográfiája a jegyzői magánmunkálatok problémakörének és amelynek különösen statisztikai része oly rendkívüli módon meggyőző, hogy az abból folyó végkövetkeztetések levonása elől hosszabb ideig már az igazságügyi kormány is aligha fog kitérhetni.