Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Az Országos Ügyvédszövetség IV. vándorgyűlése (Pécs 1933. junius 28.-julius 1.)

381 iénjen, hogy az új kivetés megtörténtéig az előző évi alapon, s azután azt kiegészítve az új kivetésnek megfelelően legyenek megállapítandók az esedékes részletek. Sok nehéz helyzetben lévő ügyvédre nagy könnyítést jelentene ez a rendelkezés, már pedig minden könnyítés elősegíti a fizetési szándékot, s így közérdekűnek tartjuk a rendelkezés megvalósítását. A Nyugdíjintézet érdekeit pedig nem veszélyeztetné ez a könnyítés, mert a kamatozás a részletek esedékességétől számítana. A reform során a kamarák helyzetén is segíteni kell. Nincs helyünk arra, hogy ezeket a kérdéseket is részletesen tárgyaljuk, de két elvi állásfoglalásunkat le kell szögeznünk. A jövőre nézve a kamaráknak a Nyugdíjintézettel szembeni felelősségét meg kell szüntetni, még pedig teljesen. Akkor, amikor a Nyugdíjintézet minden garanciát megkap: a szüneteltetést és az igények megszűnését, sőt azon felül a törlési szankciót is, nem szükséges ezen kívül a kamarai felelősség, amely különben is bizonyos vállalkozói szellemet vitt be a kamarai közügyekbe. A javaslat által kontemplált korlátozás, hogy t. i. a kamara csak akkor nem felelős, ha a folyó járulék 90% -át és ezenfelül a hátralékának megállapított részletét behajtja, legalább is a legközelebbi évekre írott malaszt maradna. A hátralékok törlesztésére pedig nem elég a 30 félévi részlet, mint ahogyan a javaslat tervezi. Meg kell adni a kamarák által kért 60 félévi részletet, mert nem lehet a teljes szanálást épen most és ilyen rövid időre elosztani. A mai generáció épen elég terhet visel saját rossz konjunktúrája folytán, ugyancsak elég terhet vett át az előző generációtól, nincs abban semmi veszedelem, s nem szól ellene a méltányosság sem, hogy ennek a szanálásnak a terhei részben a következő generációra is átháruljanak. Hiszen az előnyeit is épen úgy fogja élvezni, mint a mai generáció- Dr. Pályi Gyula. Az Országos Ügyvédszövetség IV. vándorgyűlése (Pécs 1933. június 28.julius 1.) Akik aggódva figyelik: nem válik-e a túlgyakori hangoztatás által a közvélemény előtt fakó frázissá a magyar ügyvédség altruizmusának tétele, a karnak vívódásai és vergődései közepette is újra meg újra elsősorban a közérdekért való sikraszállása, aligha fogják büszkeség és meghatottság nélkül letenni kezükből az Országos Ügyvédszövetség pécsi vándorgyűlésének irományait és határozatait. Nem válhatík frázissá az, ami újra meg újra tettekben fejeződik ki; már pedig a IV. vándorgyűlés munkája — habár a do-