Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdijintézet reformja

378 hibásak abban, hogy nem fizették ki tartozásaikat, hanem hagyták felszaporodni hátralékaikat. Ha végig nézzük a hátralékosokat, nem egy olyat találunk köztük, aki autót tart, vagy 4—5 szobás lakása van, de éveken keresztül semmi, vagy csak nagyon kevés tagdíjat és nyugdíjintézeti járulékot fizetett. Legyünk őszinték, az utolsó években divatba jött a nemfizetés. S ennek oka az az uralomrajutott ügyvédpolitíkaí elgondolás, hogy nem a kar összesége érdekében keresztülvitt nagy és eredményes akciók, hanem az egyes ügyvédek érdekében kifejtett tevékenység merítette ki sok vezetőnk energiáját. Már máskor is bíráltuk ezt a rendszert, amit akkor is úgy jelöltünk meg, hogy a kis személyes szívességtevések rendszere, az ami a kari politikában divattá lett s uralomra jutott, s amely átmeneti és személyes kis sikerek és látszólagos előnyök kiélvezése után most érkezik el a konzekvenciák levonásának korszakához, s a legsürgősebb intézkedések szükségesek a kar csődjének megakadályozásához. A sürgős intézkedések szükségességét a jelenlegi Igazságügyminiszter úr is belátta, és a kar nyilvánossága előtt már több ízben tett ígéretet a helyzet sürgős szanálására. A miniszter úr be is váltotta ígéretét és a szanálást célzó törvényjavaslattervezet ma már a kamarák előtt fekszik, hogy észrevételeiket és javaslataikat sürgősen tegyék meg. El kell ismernünk, hogy a javaslat intenciói a legnemesebbek és valóban a Nyugdíjintézet érdekeinek és fenntartása biztosításának szemelőtt tartása mellett, az egyes ügyvédek érdekeit is igyekszik messzemenően szemelőtt tartani, különösen azzal a tervezett intézkedésével, hogy a fennálló hátralékok megfizetésére és a törlések foganatosítására 2 évi halasztást kíván adni a hátralékosoknak. Mégis, a kérdéssel gyakorlatilag foglalkozók úgy véljük, hogy a törvényjavaslattervezet sok tekintetben módosításra szorul, hogy célját: a Nyugdíjintézet fennállásának biztosítását és ugyanakkor a tagok százainak egzisztenciájuk megmentését, elérhesse. A nemfizetés végső szankciójaként a kamara tagjai közül való törlést a javaslat fenn akarja tartani. Ez a tervezett intézkedés megítélésünk szerint a kar többségének véleményével is megegyezik, és természetszerűleg következik a kollektív és kötelező biztosítás rendszerének, az eddigi tartalékolási rendsze" mellett való fenntartásából. A törlési szankciót elejteni csak a fakultatív biztosítási rendszerre való áttérés esetén, vagy a szociális biztosítás nálunk kirovó-kiosztó rendszernek nevezett módozatának bevezetése esetén volna lehetséges. A kar többsége pedig ma is az eddigi, a magántisztviselők tartalékolási szabályai szerint felépült biztosítás rendszerét kívánja fenntartani. A törlések lefolytatásának objektivitására különböző garan-