Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Tulajdonjog a követeléseken

361 kai, gazdasági stb. szempontok is a tulajdonosi szemlélet mellett szólnak. Ha a hitelezőt u. i. tulajdonosnak tekintjük, úgy a velünk született, és belénk nevelt tulajdon iránti tisztelet igen erős lelki gátlásul fog szolgálni minden olyan kormányhatósági intézkedésnél, mely végső eredményében a követelés megcsorbításához, esetleg teljes elvesztéséhez vezet. Dogmatikailag a tulajdonjogi szemléleletet elsősorban az teszi indokolttá, hogy nem mindig az a személy a követelés tulajd onosa, aki hitelezőként jelentkezik, Nem a visszaélésekre, hanem azokra az esetekre gondolunk, midőn a tételes jog megengedő intézkedései következtében nemhitelező van hitelezőként legitimálva. A bizományi, a szállítmányozási, a Treuhand ügyletekből származó követelések hitelezője a bizományos, a szállítmányozó stb. tulajdonosa azonban a megbízást adó személy. (Kt. 374. §., 392. §.) A jogosultságok eme kettósége rendkívül nagy fontossággal bir a bizományos ellen vezetett végrehajtás, vagy megindult kényszeregyességi eljárás esetén, mert ilyen esetekben a tulajdonos követelését igényper, vagy csődbeli visszakövetelés útján szerezheti vissza. Ezekben a perekben éppen a követelés feletti tulajdonjog a per főkérdése. Ismeretes a jogvita, mely a bizományi ügyletekből eredő követelésekre a csődnyitás előtt befolyt összegek kérdésében bíróságainkat állandóan foglalkoztatja. Dr. Weissberger Imre a tulajdonosi szemlélet alapján támadja a joggyakorlat azon irányát, mely a csőd előtt befolyt értékre nem ismeri el a megbízó tulajdonjogát. ,,A bizományi künnlevöségek tulajdonának a 374. §-ban foglalt abszolút elismerésével a törvényhozás eo ipso elismerte a bizományi árú eladásából eredő vételárra vonatkozó tulajdonjogot is." (Polgári Jog 1932. 185.) A cikkíró tehát nemcsak a tulajdoni szemlélet alapján áll, hanem jogi álláspontját a pretitium succedít ín locum rei dologjogi tétellel is alátámasztja. Az alaki jog tételes intézkedései között is találunk olyanokat, amelyekkel a tulajdoni szemlélet igazolható. Jelesül perrendtartásunk kifejezetten elismeri azokat a pereket, amelyeknek tárgya éppen a követelés feletti tulajdonjog kérdése: ezek a Pp. 82. §.-a alapján indítható főbeavatkozási és a Pp. 92. §. értelmében a perbehivott és a felperes között folytatódó perek. Ezen eljárásokban — az ú. n. „Prátendenten Streít" — a bírónak egyenesen afelett kell dönteni: kit illet a követelés, ki a követelés tulajdonosa? Viszont jövendő anyagi magánjogunk nem ismeri el a követeléseken való tulajdonjogot. A MTJ. 433. §.-a u. i. lakonikusan annyit mond: „Tulajdon tárgyai a dolgok. Dolog minden testi tárgy." Minthogy pedig a követelések nem testi tárgyak, mert csak in idea léteznek, nem tekinthetők dolognak és így a javaslat 2