Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - A m. kir. Kúria 56. számú jogegységi döntvénye...

355 indokolásának az a része, hogy „ennek a fegyelmi jognak forrása vagy jogszabály, vagy szerződés". Ahol külön törvényi alapja nincs a fegyelmi hatóságnak (mint pl. a vasútnál, hajózási vállalatoknál, a Nemzeti Banknál stb.), ott a fegyelmi szabályzat ,,a felek önkéntes alávetésénél, tehát a szerződés erejénél fogva kötelező és nem lehet irányadó, ha az alkalmazott annak magát alá nem vetette." A fegyelmi eljárás és a fegyelmi hatóság határozatának kötelező ereje tehát nem valami külön hatósági kiváltságon, hanem a felek szerződési megállapodásán alapszik. Ezen az alapon állandó gyakorlattá vált, ,,hogy a fegyelmi szerv elbocsájtó határozatával szemben a polgári bíróság a magánjogi igények elbírálása szempontjából csak azt vizsgálhatja, vájjon illetékes fegyelmi szerv járt-e el, határozatát az eljárási szabályok lényeges sérelme nélkül hozta-e és vájjon a fegyelmi határozatban az alkalmazott terhére megállapított tények olyanok-e, amelyek miatt a fegyelmi szabályok értelmében az elbocsátás büntetését ki lehet szabni." A bírói gyakorlat szerint tehát a fegyelmi eljárás során megállapított tények valóságát, anyagi fennállását a bíróság nem vizsgálhatja. Ha tehát a bíróság az alkalmazott érdekében nem bírálhatja felül a tények valóban való fenforgását, ennek a szükségszerű következménye az, hogy viszont a munkaadónak sem engedhető meg a bíróság előtt a rögtöni hatályú elbocsátjtásra okot adó tények bizonyítása, ha fegyelmi eljárás azokat meg nem állapította. A jogegységi határozat logikus következménye az előbbi, ismertetett bírói gyakorlatnak és ha a munkaadónak megengedte volna az elbocsájtásra okot adó tények bíróság előtti bizonyítását, az alkalmazottnak pedig nem annak kimutatását, hogy a fegyelmi eljárás során megállapított tények valótlanok, úgy a fegyelmi eljárás szerződéses kikötése, mely pedig elsősorban, mint a jogegységi határozat indokolása is kiemeli, a munkavállaló javára szolgáló garanciális kikötés, a munkaadó önkényére bizná a fegyelmi eljárás lefolytatását, vagy annak mellőzésével a bíróság előtti bizonyítást, míg az alkalmazottnak a határozat megdöntését bíróság előtt nem engedné meg, így az alkalmazottat egyoldalúlag kötelező hátrányos kikötés lenne. Amennyiben nem szabályszerű a fegyelmi eljárás, vagy olyan cselekmény miatt mondja ki az elbocsájtást, melyre ez a büntetés ki nem szabható, úgy nincs szerződésszerűig a rögtöni hatályú elbocsájtás oka megállapítva, tulajdonképen nincs szerződésszerű fegyelmi eljárás, tehát nincs szerződésszerű elbocsájtásí ok, a munkaadó ilyet a szerződéses kikötés ellenére a bíróságnál nem bizonyíthat. Mindenesetre érdekes jelenség az, hogy a fegyelmi bí-