Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 6. szám - Kettős mutató a Grill-féle Törvénytárakhoz [könyvismertetés]

77 törvény más rendelkezése kifejezetten kizárja. (A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 55. számú polgári döntvénye.) K. A Pp, 548. §-a azt az általános szabályt állítja fel, hogy a végzések ellen amennyiben a törvény kivételt nem tesz, felfolyamodásnak van helye. Azokon a különös kivételeken felül, amelyek szerint a törvény egyes végzések ellen a felfolyamdást, illetve fellebvitelt vagy a külön fellebbviteli kifejezetten kizárja (pl. Pp. 123. §-a, 208. §-a stb.), a törvény az 548. §-ban foglalt szabály alól az elsőfokon hozott végzés elleni felfolyamodás tekintetében két általános kivételt tesz. Az egyik kivételt az 549. §-ban állítja fel, amikor kimondja, hogy az elj árás folyamán hozott végzések ellen, amelyek alatt a per előkészítésére vonatkozó végzések értendők, felfolyamodásnak csak a törvényben meghatározott esetekben van helye. A másik kivételről pedig az 551. §. első bekezdése rendelkezik; e szerint annak a bíróságnak végzése ellen, mely az ügyben mint fellebbezési vagy felülvizsgálati bíróság végleg határoz, felfolyamodásnak nincs helye, kivéve, ha a törvény kifejezetten egyfokú felfolyamodást enged. Nem tesz azonban a törvény az 548. §-nak a felfolyamodást megengedő általános szabálya alól kivételt az elsőbíróságnak olyan peres ügyben hozott végzései tekintetében, amely peres ügy érdemében a bíróság első fokon végleg haiároz. A Te. 24. §-a és a 49.000/1930. I. M. sz. rendelet 2. §. 5. a) pontja értelmében ugyanis a pénz fizetése, munka teljesítése vagy ingó dolog iránt indított s a községi bíróság hatásköréből az értékre való tekintet nélkül ki nem vett perekben az elsőbíróságnak ítélete ellen fellebbezéssel élni nem lelhet, ha a fellebbezési érték 200 P-t meg nem halad. S mivel a Pp. 548. §-ában foglalt határozott rendelkezés szerint a végzés ellen a felfolyamodás elvben meg van engedve, kivéve, ha maga a törvény tesz e tekintetben kivételt, ezért — ellenkező törvényes rendelkezés hiányában — olyan peres ügyben is, amelyben az elsőbíróság fellebbezés kizárásával hoz ítéletet, az elsőbíróság végzése csak akkor nem támadható meg felfolyamodással, ha a végzés a per előkészítésére vonatkozik (Pp. 549. §-a), vagy olyan végzésről van szó, amelyre nézve a törvénynek valamely külön rendelkezése zárja ki kifejezetten a felfolyamodást. Visszásnak látszik ugyan, hogy az 548. §-nak a felfolyamodást általánosságban megengedő szabálya alól a törvény az 551. §-ának első bekezdése szerint a ifellebbezésí vagy felülvizsgálati bíróság által hozott végzések tekintetében, ha azok a per érdemében végleg határoznak, a felfolyamodást korlátozó kivételt tesz, — ellenben nem veszi ki ugyanily módon az 548. § említett általános szabálya alól az elsőfolyamodású bíróságoknak olyan peres ügyben hozott végzéseit, amely peres ügynek érdemében viszont azok döntenek véglegesen. Az eltérő szabályozást mégis megmagyarázhatóvá teszi annak a megfontolása, hogy amíg a Pp. 551. §-a első bekezdésében foglalt tilalom felsőbbfokú bíróságok végzéseire vonatkozik, addig a jelen döntés alapjául szolgáló esetekben a legalsóbbfokú bíróság végzéseiről van szó.