Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A mezőgazdasági földbirtokvagyon adósságainak rendezése

26 gyoni összeomlását elősegítették, nem tekinthetem önhibáján kívül bajba jutott hitelezőnek és kisebb vagy nagyobb mértékű kárvallását nem tarthatom a jogrend sérelmének. A megoldás alapjául tehát keresném a fedezeti határt, keresném annak azt a valószínű hányadát, amely a kényszerértékesítés árszínvonalát adná. A statisztika pontosan felelhetne erre, de nem tartanám célszerűnek, hogy kevesebb legyen a valódi forgalmi érték 50%-nál. Azokat a jelzálogos hitelezőket, akik a kényszerértékesítési árvonalon belül esnek, az önhibájukon kívül bajba jutott jólfedezett hitelezőknek tekinteném, akiknek a jogait csak a legkikerülhetetlenebb időbeli korlátozásoknak vetném alá. Azokat a hitelezőket azonban, akik a forgalmi érték második felére maradnának utalva, a nem kizárólag önhibájukon kívül bajba jutott, nem jól fedezett hitelezőkké minősíteném s ugyanazon rangsorban egymás közötti aránylagos kielégítésre utalnám. Ennek az elgondolásnak az az alapja, hogy rendkívüli intézkedések bevezetése nélkül a második csoportba osztott hitelezők a kényszerértékesítés során nagy átlagban semmit sem kapnának. Nem éri őket tehát jogsérelem, hogyha az állami beavatkozás segítsége folytán egymás között osztozni és részbeni kielégítéssel beérni kényszerülnek. Nem tekinteném a szervezendő eljárás feltétlen céljának, hogy az eladósodott földbirtok az adós kezében maradjon, hanem, hogy a megterhelt ingatlan értéken alul el ne kótyavetyéltessék. Az adós tulajdonjogának a megvédése, feltétlen vétlensége mellett is csak akkor volna indokolt, ha eladósodásának a mértéke biztosan lehetővé tenné, hogy 4—5 esztendei gyámkodással összes kötelezettségeit teljesíthesse és talpra állhasson. Egyéb esetekben az adós vétlensége mellett is csak addig léptetnék életbe átmeneti védő rendelkezéseket, ameddig a terhelt ingatlan forgalmi vagy azt megközelítő értékben nem értékesíthető. Az önkéntes konverzió módozatát a hitelezők részére mindenesetre biztosítani kellene! A lebonyolítás elgondolásom szerint a mezőgazdasági kényszeregyezségi eljárás intézményesítése keretében, érdekképviseleti lebonyolító szerv beiktatása nélkül a független magyar bíróságnak lenne a feladata. Szembenállók azzal a háború utáni politikai irányzattal, hogy a magánjog mélyébe nyúló törvényalkotásoknál sem elégszik meg azzal, hogy törekvéseit magában a törvényben érvényesítse, hanem annak végrehajtásában is érvényesülni kíván. A hitelezők autonóm közvetítő szervezetének a létesítésére sincs szükség. Az e körbe eső ügyek magánjogokba vágó eldöntését semmiféle más szervre, mint a független bíró-