Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Visszaélés a joggal

6 telezőnek ,,a fizetett vételárért" joga van az ügyiét hatálytalanítására, úgy értelmezi, hogy ,,az „ért" rag inkább a hatálytalanítás esetében bekövetkező felperesi ellenszolgáltatásra utal, mintsem arra, hogy a felperes a jogszabály szerint különben visszajáró ellenszolgáltatást megtarthatja.. Mindenesetre áll azonban az, hogy a szöveg legalábbis homályos, már pedig „az egyik fél terhére súlyos jogvesztést tartalmazó kikötésnek világosnak kell lennie, hogy arra a másik fél jogot alapíthasson" (P. VI. 2247/1927. sz., Jogi Hirlap II. 484.). A Pécsi Tábla szerint a feléledési záradékot tartalmazó kényszeregyesség teljesítése során tiz fillérnyi összeg meg nem fizetése, ami elnézésből vagy számítási hibából is történhetett, a követelés feléledésének következményét nem vonja maga után (IV. 624/1924., Jogi Hirlap Döntvénytára, Hiteljog 197. 1.), s a Kúria akkor, amikor az adós egy nappal azért késett, mert a teljesítés napja vasárnapra esett s az azt követő nap is ünnepnap volt s ezért az adós a következő hétköznapon fizetett, a feléledést az egyéb feltételek fennforgása dacára azért nem állapította meg, mert e késedelemből nem vonható az a következtetés, hogy adós fizetési kötelezettségét szándékosan megsértette volna (P. V. 1465/1928. sz„ Hitelvédelem II. 369. 1.), amit más esetben közömbösnek jelentett ki (P. VII. 5595/1928. sz., Meszlény, Csődönkívüli kényszeregyesség és kényszerfelszámolás, IV. kiadás, Bpest, 1931., 195. L). V. ö. egyébként MMT. 1065. §. 3. bek. is. ad 1. d) Ez alapon az egész gazdavédelmi jogot a joggal való visszaélés meggátlásának fogalma alá kell vonnunk. Nem változtat ezen az, hogy a gazdatartozások nyilván nem az egyedüliek, amelyek a mai válságos világgazdasági helyzetben az adós kímélését megokolják, s hogy a ratio juris más hasonló esetekben is nyilván ugyanaz. Ezért oly bölcs és igazságos a Code Civil fent idézett 1244. cikke. De rendkívül érdekes és jellemző, hogy a Kúria felismerte a gazdasági lehetetlenülés (MMT. 1150. §.) tanának e magasabb fogalom alá tartozását is, amit tanúsít a következő döntése: Gazdasági lehetetlenülés nemcsak akkor forog fenn, ha a szolgáltatás az adós nagyobb vagyoni romlását vonná maga után, hanem akkor is, ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnő aránytalanság volna és az egyik fél a másik rovására aránytalanul kedvezőbb vagyoni helyzetbe kerülne, s így a szolgáltatás követelése vagy éppen elfogadása a szolgáltató hibáján kívüí beállott helyzet kíméletlen kizsákmányolásának s így a joggal való visszaélésnek a tekintete alá esnék. (C. P. V. 2226 1921 sz Mj Dt. XV. 17 sz. V. Ö. Mj, Dt. XIV. 40. sz is.) Ide rokonul továbbá az egész uzsorajog, beleértve az