Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 2. szám - A magyar föld jelzálogos terhei az 1931. év végén [könyvismertetés]
124 cára valónak el nem fogadta, a fellebbezési bíróság jogszabályt még sem sértett. (. . . Mint a fejben . . .) A mezőgazdaság tiszta jövedelméből való részesítése iránti követelésével a fellebbezési bíróság a perben bevett szakértői véleményre való hivatkozással utasította el a felperest. Ebben a szakértői véleményben pedig részletesen elő vannak adva azok az okok és ténybeli adatok, amelyek alapján a szakértő (a pénztári napló kivételével) a gazdasági könyvek és számadások hiánya mellett is megalkothatta és bírói meggyőződésre alkalmas módon megindokolhatta azt a véleményét, hogy az alperes szóban levő gazdasága a per tárgyává tett időben semmit sem jövedelmezett. E szakértői véleményre és arra való tekintettel, hogy a felperesi elszámolás céljaira S. J. által magával vitt nyugták és számadási iratok a nevezett tanúvallomásának igazolása szerint el is vesztek; a fellebbezési bíróság azzal, hogy a gazdaság jövedelmezőségére nézve a felperes által előadottakat valóknak el nem fogadta és a felperesi előadással ellentétben a gazdaság tiszta jövedelmének hiányát megállapította: jogszabályt nem sértett. (1932. szept. 28. — P. IV. 5954/1931.) 24. Pp» 413. §, — Viszontszolgáltatástól nem iüggő járadék köre. — Sem a nyugdíj, sem a vett szolgálatok elismeréséül rendelt járadék nem tekinthető visszteher nélkül való puszta ajándéknak, még ha annak fizetését különös kötelezettségi alap nélkül, egyoldalú nagylelkűségből is vállalják, mivel annak révén, hogy a juttató a juttatást élvező részéről előzően szolgálatteljesítést kapott, e szolgálatuk díjazásuk ellenére, ha jogilag nem is, de erkölcsileg mégis vissztehernek jelentkeznek: legyen tehát a vállalt járadékfizetési kötelezettség akár nyugdíj, akár kegydíj jellegű, a kötelezettség, ha előzménye a juttatott részéről a juttató irányában huzamosabb időn át kifejtett szolgálatteljesítés volt. mint nem teljesen ingyenesnek jelentkező szolgáltatás nem tartozik a Pp. 131. §-ában szem előtt tartott kötelezettségek közé s így arra vonatkozóan a Pp. 413. §-án alapuló kötelezettség-módosító kérelemnek helye nincs. K. Miután pedig a fellebezési bíróság okszerű következtetéssel jutott arra a meggyőződésre, hogy az A7. jelű okiratban a folyamatban volt nyugdíjperre vonatkozással létesített megállapodás a peresített igény jogalapjá nak elismerését szükségkép magában foglalja: e kérdés további tisztázása jogszabálysértés nélkül volt mellőzhető és az állásfoglalás is helyes, hogy a kötelezett fél anyagi viszonyainak változása nem ad alapot a vállalt kötelezettség módosítására. E részben annak sincs jelentősége, hogy adott esetben nem a szolgálatot teljesítő, hanem annak özvegye áll a szolgálatadóval szemben, mert az alperesnek a járadékfizetési kötelezettségvállalása az A-/, jelű okiratban úgy a szolgálatot teljesítő, mint az azt esetleg túlélő neje, a felperes: részére együttesen történt. (1932. okt. 13. — P IV. 64/1931.)