Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Szovjetoroszország családi és házassági joga

10H megvolt, a felek külön vagyona marad. A házasság fennállásának tartama alatt szerzett vagyon azonban közös szerzemény. Hogy ebből a házasság felbontása esetén az egyes házastársak milyen arányban részesednek, az mindig bírói megítélés tárgya. A vagyon fele akkor is megilleti az asszonyt, ha megszerzésében önállóan nem is vett részt. Ez az igénye ugyanis a háztartásban való közreműködésén alapszik. A közösen szerzett vagyon felosztását úgy a házasság fennállása alatt, mint pedig annak felbomlása után bármelyik fél kérheti. Bármilyen jogügyletet köthetnek egymással a házastársak, a tartásdíj törvényes mérvéről való lemondás azonban érvénytelen. A szovjetbíróságok állandóan követett gyakorlata nem tesz különbséget vagyonjogi szempontból sem a regisztrált és a tényleges házasság között. A tényleges együttélés örökjogi szempontból is egyenrangú a regisztrált házassággal. A házastársakat kölcsönös öröklési jog illeti meg egymással szemben. Elvált házastársak csak akkor örökölnek egymás után, ha az öröklésre igényt tartó munkaképtelen és a másik fél az elhalálozást megelőzően legalább egy éven át támogatta. Örökjogi szempontból nem az számít, hogy a házasság regisztrálva van-e, hanem, hogy a halálesetet megelőzően a házasság tényleg fennállott-e. A legfelsőbb bíróság5) az örökséget a tényleges feleségnek ítélte, ki 20 éven keresztül együtt élt egy házas emberrel, akinek törvényes, de külön élő felesége is igényt tartott az örökségre. A szovjettörvény nem ismeri az életfogytig tartó tartási kötelezettséget. A tartási kötelezettség a házasság felbomlása után legfeljebb egy évre terjed, ha a tartásra szoruló fél munkaképtelen, és egy félévre, ha a tartásra szoruló fél munkanélküli. Ez egyike a legantiszocíálisabb intézkedéseknek az orosz házassági jogban. Azt jelenti ez, hogy az orosz férfi ott hagyhatja beteg feleségét a legnagyobb nyomorban és a különválás után egy évre semmi néven nevezendő törvényes kötelezettsége nem áll fenn vele szemben. A válás regisztrálása. A szovjet törvények nem ismerik a válópert. A Ht. 17. §-a szerint a házasság megszűnik valamelyik fél halálával, bírói, vagy közjegyzői úton történő holtnaknyilvánításával. Mindkét fél életében pedig a házasság megszüntethető a felek közös beleegyezésével, vagy bármelyik fél egyoldalú akaratából is minden bírói beavatkozás nélkül. Elég, ha a válni akaró fél szándékáról a másik felet az anyakönyvi hatóság útján értesíti. Nemcsak a regisztrált, hanem a tényleges házasságot is ilyen módon fel lehet bontani. A szovjettörvény nem ismeri a váló5) Ryndschinskij: Nasledovanie po Sovíetskim zakonom. Moszkva 1928.