Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 1. szám - Dr. Almási Antal kir. kúriai bíró, egyetemi ny. rk. tanár: Dologi jog II. k.[könyvismertetés]
16 K. Meg nem támadott tényállás, hogy Sch. J.-t az alperesnek a gépkocsija Budapesten 1927. október 24-ikén elütötte, aminek következtében Sch. J. többféle testi sérülést szenvedett és hogy Sch. János emiatt az alperes m. kir. kincstár ellen kártérítési pert indított, amely perben a nevezett alperesnek a kártérítési kötelezettségét a bíróság megállapította ugyan, de a per a kártérítés mennyisége tekintetében még most is folyamatban van. Az a tény sincs megtámadva, hogy a felperes Országos Társadalombiztosító Intézet Sch. Jánosnak, mint betegség és baleset ellen biztosított tagjának az őt ért balesetből kifolyóan kártalanítást nyújtott és nyújt. Keresetét a felperes arra alapítja, hogy az általa nyújtott kártalanítás erejéig Sch. János kárkövetelése az 1927. évi XXI. törvénycikknek 201. §. értelmében ő reá szállott át és ezért azt a kérelmet terjesztette elő, hogv az alperes m. kir. kincstár a felperes által Sch. J.-nak nyújtott és kiszolgáltatandó táppénz, kórházi és kezelési költség, valamint járadék megtérítésére köteleztessék. A törvénynek felhívott rendelkezése következtében, kétségtelen, hogv Sch. J.-nak a követelése a törvénynél fogva a felperesre szállott át. A kereseti kérelem azonban nem arra irányul, hogy az alperes m. kir. kincstár Sch. J. kárának megfizetésére köteleztessék, hanem arra, hogy a felperes által Sch. Jánosnak már nyújtott és még kiszolgáltatandó kártalanítási összegeket megtérítse. Ezekre tekintettel, a kereseti kérelmet a kereset egyéb tartalmával egybevetve, következik, hogy a keresetnek az az előadása, hogy Sch. János követelése a felperesre szállott át, csak annak a jogszabálynak a megjelölése, amelynek az Országos Társadalombiztosító Intézet felperesként felléphetett, de a perbe vitt jog nem Sch. J.-nak a m. kir. kincstárral szemben fennálló kártérítési kötelezettsége, hanem a felperesnek az alperes ellen támasztott az a kárigénye, hogy a m. kir. kincstár neki, az általa Sch. J. nak nyújtott és szolgáltatandó kártalanításért megtérítést nyutjson. Ennélfogva sem a peres felek személye, sem pedig a per tárgya nem azonos, a Sch. János által indított per tárgyával és személyeivel és a most elbírált pernek az érdemére tartozik, hogy a követess ellenében kifogásként mennyiben érvényesítheti a m. kir. kincstár alperes az 1927. évi XXÍ. törvénycikknek 201. §-ára alapítható azt a védekezését, hogy ő csak anynyiban felel a felperes által Sch. Jánosnak már nyújtott és kiszolgáltatandó kártalanításért, amennyiben Sch. János követelését, tekintettel kétféle betegségére, a bíróság a m. kir. kincstár ellen jogosnak állapítja meg. (. . . mint a fejben . . .) Az előadottakból következően a kifogás emelésének ez az alapja hiányzik, miért is a fellebbezési bíróság nem járt el a Pp. 147. §. és a 100. § ának 5. pontja ellenére, amidőn az alperes m. kir. kincstár és a mellékbeavatkozó P. biztosítóintézet által emelt pergátló kifogást elvetette és a pernek érdemi tárgyalását elrendelte. Mindezért az alperesnek és a mellékbeavatkozónak felülvizsgálati kérelme minden irányban alaptalan. (1932. okt. 27. — P. III. 3313'1931.)
